Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A sötétség násza

, 567 olvasás, Magyari Emese , 23 hozzászólás

Misztikum

Gyertyafény
szerelmével álmodta –
de angyal hévvel játszotta
a láng táncát.
Árny-magával
hiába hajlongta −
már mást
perzselve borzongta
kéj-tűz nászát…

Gyöngy ajkán hetyke
nyögdécselést
szimulált
mialatt a lelke
könny-füstöt
inhalált.

S mikor – ily’
viasz-magára talált
mérgezett szívére
bűbáj hasztalan várt.
Ölelgethette már bíbor-halál…
vágy-csókok torzultak:
boldogsággal szanált.

A milliónyi
fájdalom pörnye szárnyán
- teljesség felé -
szép éterbe szállt.
Édesen fájó
ahogy a múlt
brillíroz…
fény szenvedélye
csillámporokkal kígyóz
− valamikor
egy életpróbát
már kiállt.

* * *

Figyeld az éj arcán:
… hamu és por…
… hamu és por…
újszülött mását!

Megjegyzés: 2011. júl. 22.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Misztikum
· Kategória: Vers
· Írta: Magyari Emese
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 318
Regisztrált: 1
Kereső robot: 29
Összes: 348
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.6888 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz