Gyertyafény
szerelmével álmodta –
de angyal hévvel játszotta
a láng táncát.
Árny-magával
hiába hajlongta −
már mást
perzselve borzongta
kéj-tűz nászát…
Gyöngy ajkán hetyke
nyögdécselést
szimulált
mialatt a lelke
könny-füstöt
inhalált.
S mikor – ily’
viasz-magára talált
mérgezett szívére
bűbáj hasztalan várt.
Ölelgethette már bíbor-halál…
vágy-csókok torzultak:
boldogsággal szanált.
A milliónyi
fájdalom pörnye szárnyán
- teljesség felé -
szép éterbe szállt.
Édesen fájó
ahogy a múlt
brillíroz…
fény szenvedélye
csillámporokkal kígyóz
− valamikor
egy életpróbát
már kiállt.
* * *
Figyeld az éj arcán:
… hamu és por…
… hamu és por…
újszülött mását!