Hol volt – hol nem volt-,
nem is olyan régen… egy
hőstett csodáról meséltek
sűrű erdőszélen. Történt, hogy
az állatok szépen összejöttek,
miként verte el rókát a nyúl-,
mind arról fecsegtek.
*****
Csodálatos napra - ébredt a nyúl reggel -
jól aludta álmát a birkózó szőnyeggel.
Erős lett, érezte - duzzadnak izmai,
jaj, lesz annak, aki ma-, ezután megsérti!
Gondolt egy merészet, úgy tesz, mint álmában,
jól elveri róka komát, a saját házában;
fente már a fogát a róka verésre
kinek rossz tettei bent volt már begyébe.
Este… szokott útján, sétálni ment szépen
jön a róka most is, abban a reményben;
jött is ám a róka-, nem kellett rá várni,
nyájas szóval hívta nyulat – gyere vacsorázni.
Hízelgett a róka-, a kedvedért készítettem,
finom vacsorát eszünk, meglásd mind a ketten!
Nekem sült bárány húst – neked finom répát,
evés után megnyalod az összes lábad ujját!
Erre várt a nyuszi – köszönöm, elfogadom,
már bizony ehetnék - éhes vagyok nagyon!
Elindultak ketten a róka házába, aki
nem sejtette még… ezt bizony megbánja.
Mikor a házba értek a róka megváltozott,
az ajtózárban gyorsan kettőt fordított;
begerjedt a nyúl -, mikor ezt meglátta,
a rókának esett – jól elagyabugyálta.
Megfogta a farkát-, azzal falhoz vágta,
eltörte a lábát - ezért lett oly sánta;
azóta mindenben sántikál a róka,
sunyi ravasz lett – a bozontos koma.
Megjegyzés: 2011-07-17.