Amatőr Művészek Fóruma

interaktív kortárs művészeti portál

Navigáció

A1 - 1008 X 80px

Vers: Csillag temető

2011-07-18 07:00:00, 323 olvasás, kashmirbeta , 0 hozzászólás

vers, versek, sajgó, bánat, lélek, bú, búbánat, szomorúság, fájdalom,

Gólem szemű bakurász oson a lanyha széltől alélt erdőn
Nyomában a nesz kioltja a nyári csend őrlángját
Pókháló húrja pattan a vérrel átitatott szemredőn
A fakérgen rezzenetlen álló csigaházak várják

Apródnak nézhetné ki ébredt álomból s a derű még arcán ül
- vagy zerge vadnak, mi ijedten kószál, bajt szimatolva-
Ezt a szerzeményt, ki mérgesen mormogva egy tölgy alá ül
S bunda zsebéből elővesz egy félig rágott csillagot, megunva

Korhadt gallyak közé vágja a gyalázatos fényelőt
Csak úgy nyeklik gyenge pára, s törik mind az öt ága
Gúnyos kacajra fakasztva e csúf, életet bérelőt
Ki dolga végeztén áll tovább, a semminek hadonászva

Bokrok nyelik mohón, utolsó falatját alig látni már…
És ekkor a tetemnek testvérei alászállnak s megkövetik
Fejük fölé emelve a kis áldozatot ki kihunyt immár
Holdból fonnak neki koszorút és a Napba temetik

Kinyomtatom