Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Sír az éjszaka

, 339 olvasás, vorosjudit , 2 hozzászólás

Sajgó lélek

Lapít most az este…
Nyűszít a szenvedés,
végtelen fájdalom,
reszkető könyörgés.
Kegyetlenség tombol
e késői órán,
eltakarná szemét
mélysötét trónusán.
Átjárja a lényét
mélyen, keservesen,
nem tudja mit tegyen,
hogyan is segítsen…
Fekzokog a panasz,
utolsót jajdulván,
mint sikoltó akkord
némuló zongorán.
Ekkor az éjszaka
feketén, fájóan,
ráborul a kínra,
betakarja lágyan.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: vorosjudit
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 201
Regisztrált: 2
Kereső robot: 25
Összes: 228
Jelenlévők:
 · Napfeny
 · Sutyi


Page generated in 0.2968 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz