Tetőt építek a ház fölé
téglám van elegem
Tintasugaras kék égbolt partján
fejem álomba teszem…
Siromra hozzatok követ, s virágot,
álmom vigyázzátok, ti angyalemberek…
párnámba vádlón mikor ütöm a kezem
ne halljam a szót, ne halljam a csendet
Tetőt épitek a ház fölé
téglám van elegem…
Septiben egyet lop a gyermek
hogy teljes, igaz legyen a szeretet
karcolt beléd a szónak érces hangja
hajtottál követ messzi a távolba…
mondtál rút, s káromló szavakat
Égbe kiálltott füstös por mi eltakar
Lángol még szemedben, ijfú, a tűz
látom még benned a reményt…
nyújtom kezem, testvéri, egyke,
te az én húgom, és én a te nővéred.
Tetőt építek a ház főlé
Téglám van elegem…
mit hozzám hoztál téglát
én most e falba építem!
Ne vakítson sose, hazugszó ereje
támaszod is csak olykor legyen
bántó, hamis, hizelgőknek, ne hidd rút mosolyát
fogd a kezét viszont, ki mindig melléd áll