Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Egy aranyhal naplójából…(1. rész)

, 412 olvasás, monaco , 2 hozzászólás

Somolygó

Ma már majdnem mindenki "blogot" ír. Ezért is döntöttem úgy - noha a gazdám csak egy csendes kis szobadísznek tart ami passzol a nappalihoz -, hogy én is naplót fogok írni. Hiszen ha valaki, hát én igazán hiteles szem és fültanúja vagyok a történéseknek. Na persze nincsenek túl nagy hullámverések körülöttem, de néha egész jól elszórakozom.

Olyan vagyok mint egy profi titkos ügynök. A múltkor láttam a tévében egy hasonló fazont. A nevére már nem emlékszem, valami szám is volt benne, de a memóriám már nem a régi és matekból sem vagyok túl jó. Szóval ő is észrevétlen volt, - mint én - mégis mindenről tudott. Igaz csak félig nézhettem meg a filmet, mert ez a lelketlen teremtés átkapcsolt valami horrorra. Még most is beleborzongok ha eszembe jut…
Egy lazacot fektettek zöldségágyra, - tiszta ravatal -, aztán egy villával még meg is szurkálták a szerencsétlent. Brrr…

Ilyenkor megfordul a fejemben, mi van ha én is ilyen sorsra jutok? Tiszta stressz!
De a napokban kaptam tiszta vizet és komplett nagytakarítás volt a garzonomban, így aztán az ilyen gondolatokat elhessegettem. Persze megint felszedte a járdát és csak úgy hanyagul lettek visszaszórva a kavicsaim. Nem győzöm igazgatni, de hát "magyar építőipar"…

A gazdám ilyenkor sokszor odajön és nézeget. Néha mutogatni is szokott idegeneknek, azt mondja tőlem mindig jó kedve lesz! Hangulatjavító vagyok! Jó mi?
Csak azt nem értem, ha ez így van, miért nem ül állandóan mellettem? Elég fura. Néha képtelen vagyok rajta kiigazodni. Egyszer azon nyöszörög, hogy egyedül van, aztán meg attól esik pánikba, ha túl sokan lubickolnak körülötte.

Süllő legyek ha értem!

Most például összejött egy pasival - aki mellesleg valódi profi az akvarisztikában - és ahelyett, hogy élne mint hal a vízben, itt nyavalyog napok óta, hogy ő ezt nem fogja bírni. Mint egy reumás vénasszony.
Vasárnap pl. hajnalban jött haza és az egész napot végigpanaszkodta, milyen izomláza van. Na bummm… és akkor mi van? Mit számít az a pár év? Ja, merthogy a fazon jóval fiatalabb.
De én drukkolok ezerrel, ugyanis amióta tart ez a kis románc, sokkal jobb kajákat kapok, jóval változatosabb az étrendem.

És nem csak én! Hallottam amikor a gazdi mesélte valakinek a telefonba, "képzeld, este 10-kor nekiállt nekem csirkét sütni"!
Szóval én azt mondom, jót tesz ez az idegen mindkettőnknek!

Igaz, azóta többet vagyok egyedül, de rákaptam az írásra. Ha ma este is elmegy, azt hiszem belekezdek egy regénybe…


Ficánka

Megjegyzés: 2011.07.13.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Somolygó
· Kategória: Próza
· Írta: monaco
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 206
Regisztrált: 3
Kereső robot: 26
Összes: 235
Jelenlévők:
 · Fatyol
 · Napfeny
 · Sutyi


Page generated in 0.3828 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz