Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Késztetés

, 484 olvasás, Braunel , 2 hozzászólás

Gondolat

Mindennap arra ébredek,
Ha meglelem a lényeget,
Írok majd szépet s jót nekem;
Megírom élet énekem…

Szüntelen érzem; késztetés
Az írás; álom s ébredés,
Elillanó könnyes regény,
Vagy csak egy vers, egy költemény;
Amit egyszer megírok én
És szárnyal álmaim egén;
Elsodor, ringat és remeg,
Nem álmosít, nem szendereg,
Hanem vág; megfog, megragad
S hiába ismered magad
nem enged, inkább felrepít,
Katarzisa elandalít…

Így kéne írnom, jól tudom,
Ám sajnos mindig elbukom.
Hát keresem az érveket…
Mindennap erre ébredek.

***

De minden költő ostoba
Mert a lelkének ostora
Csapkod kezében szüntelen
Hiába minden intelem,
Csak ír és ír, ha kell, ha nem;
Szívében örök rejtelem
Honol és néma kétkedés.
Így megmarad a késztetés…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Braunel
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 307
Regisztrált: 1
Kereső robot: 24
Összes: 332
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.6426 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz