Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Majd veled

, 400 olvasás, gyemant , 4 hozzászólás

Szerelem

Most sem én vagyok
ki szárnyal,
ki lovát elkötötte,
csak, ahogyan
kora-hajnalomban
hajlanak gondjaim körül
a szél-sebezte fák,
olykor sietve vág elém
a holnap
oltott
lángjának sötét üzenete.

Fülemben még
a tegnap íze cseng,
arcom hűen őrzi
varázslatában
suttogó szavaid után
rám hullt leheleted.

Valahol a határok
gyapjúiba szőtt fonál
akaratlan alkotott színe
talán az alkonyok
vér-vörösében
révedő múlás is lehetne.

De más lett e világ,
s örök időket vet
a gyöngéd mosoly mögött
kiejtett szó
s a meg sem született
oltár előtt
a százegyedik ének
-én leszek majd veled-

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: gyemant
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 291
Regisztrált: 1
Kereső robot: 20
Összes: 312
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.2405 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz