Akartam én írni
csodaszép szavakkal beszélni
arról, amit megmagyarázni
képtelen vagyok.
De nincs velem a fejem
és távol van a lelkem
száműzött az eszem
s különben is:
úgy érzem, kiüresedtem.
Csak várom
hogy szálljon
belém az élet
… nélküled.
Hiába lesem
seholsem lelem
a kapcsot
a fonalat
a szálat
mely beindít
mára és
holnapra
és utánra…
Be kéne pörögni
tenni a dolgokat
röpködő agyamat
csitítni is fáraszt
Máshol van kedvesem
hiányzik énnékem
úgy szálldosnak
felé gondolatim
mint csapong e pár rím
ám sehogyse passzol
nem is erőlködöm
hogy összeillesztődjön.
Nézd el nekem drágám
ha ketyergős lettem
te okoztad nálam
nos, magadat vádold!