Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Ecce homo! (Horrendum)

, 363 olvasás, leguan , 5 hozzászólás

Abszurd

Viaszos akasztófa tört elő a nyirkos földből, mint egy sűrű vérrel öntözött álom-faló, könyörtelen húsvirág, ha rideg hajnali ébredés-satu sajtolta keserű könnypermet hullik reá.
Egy magatehetetlen emberi test lengedezett a langyos szellőben - csodás díszek közül talán a legnemesebb! - és üveges szemében törékeny akarat-porcelánnal fedett, bomlasztó bizalmatlanság tévelygett, szomjazó sivatagi vándorként.
Arca levetett gyík-bőrből készített álarchoz hasonlított, hazug érzelmek lángcsóváitól megvakult szemét kövér, nyálkás férgek falták, mint az éhes koldus a forró bárányhúst, ha a rothadó Halál fogadójába tér.
Hirtelen, mint amikor a fagyos Tél sóhaja végigsöpör az Ősz kaszájától letarolt tájon, a halott kiabálni kezdett és keservesen jajjgatott:
"Jöjjön hát valaki és szabadítsa fel elkárhozott lelkemet! Jöjjön egy éles acélpenge, s fejemet véve hirdessen véres ítéletet!"
Lassan előbújtam a hallgatag sírhantok édes árnyékából, gyorsan elföldeltem véres salakká alázott kristály-emlékeimet, s mint egy zsarnok király, ha a dögletes csata-erő sajtolta nyugtalan holttestek undorító maradványain lépdel, büszke tekintettel elindultam az akasztott rémség felé. Ekkor Kelet felől hirtelen két koponya-sisakos katona közeledett, kezükben karddal és ember-bőrből készített ostorral…
A fiatalabb katona félig mezítelen volt, daliás termetű, acél-izomzatú. A másik roskatag vénember, a szemei alatt lelógó bőr-tasakjaiban izgatott legyek bujálkodtak.
A katonák tekintete vörös lángokat lövellt, s ezekben a lángokban kerékbetört eretnekek siratták az eltévelyedett igazság örökös jelenidejét.
Tudtam, hogy most már soha többé nem léphetem át az örök homály küszöbét… Villámokat marcangoló szörny-kezeimmel visszagyömöszöltem üres lelkembe az elbizakodottság véres gyémántjait.
Mikor a katonák a felakasztott test közelébe értek, a mindent átható undor árnyéka játszott arcuk domborulatain. Nézték azt a szenvedő hús-marionettet, néha kardjaikkal megvágták a lábát és a mellkasát, s az így felnyíló sebekből egyszer csak rettegő, kövér bölömbikák rebbentek elő, szemeik helyén csillogó arannyal.
Meglepetten néztem a katonák szemében azt a zavarbaejtően őszinte érdeklődést, melyet a halott iránt tanúsítottak.
Néha felemelték a kezét és integetni kezdtek vele. A levegőbe emelt ujjak közül fekete hangyák másztak elő, és elvegyültek a hanyatlás-párát lélegző földdel.
Az egyik katona így szólt:
"Látod, te átkozott bitang! Most aztán kedvedre szemlélődhetsz ebben a rothadó világban!"
Majd lefejtette a halott koponyájáról azt a természetes maszkot, melyet valaha "arcnak" gondolt ez a szerencsétlen bolond, és a leemelt bőr-lebeny mögül véres sár zúdult a földre.
A másik pedig így szólt:
"Miért kapaszkodsz két kézzel a létbe? Miért keresel homokfalként széthulló értelmet a sellők lebegő csontvázai között?"
Majd kacagva elővettek egy ecsetet, és groteszk vigyort mázoltak a hullára: a halál torkából mosolygott rájuk a kéjes őrület.
Néhány percig hangosan nevettek a vaskos tréfán, majd elindultak és magára hagyták a kifestett halottat.
Ekkor félhangosan így szóltam:
"Mi okom lenne hát csodálkozni, hisz’ igazi remekművet alkottak. Művészetté formálták saját rettenetüket, azt a tekergődző, hosszú férget, mely lassan minden ember lelkét szétrágja. A királyok csont-trónjain most bolondok ülnek, a szavak vértje mögött az örökös sötétség az úr, s a csalfa remény - ó, a remény - csupán kihűlő hüllő- vérünkbe oltott hártyavékony, dekadens fantazmagória."

Magára hagytam hát a temetőt és a groteszk "rituálé" emlékeit.
A holnap roskadozó vágy-bordélyházaiban majd új, netán hatalmasabb szörnyek fogadnak, s az értelmét vesztett Út egyszer majd a mindent elnyelő láva-óceánhoz ér…

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Novella
· Írta: leguan
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 199
Regisztrált: 1
Kereső robot: 24
Összes: 224
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.2228 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz