Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Békés útirajz

, 453 olvasás, -senki- , 0 hozzászólás

Természet

Én csak megosztanék itt egy élményt, ami talán elmond mindent a mi létezik:

Kevésbé vidám, inkább semmilyen körülmények közt, amig a buszra vártam... körbe nézelődtem egy kicsit...
buszpályaudvar..., vonatpályaudvar talán ismerős lehet...
A tér egészen megelevenedni látszik előttem. Ilyen helyeken lehet igazán érzékelni a tért, a távolságot és közelséget, a magasságot és mélységet. Ezernyi vonal rajzolja meg a vasút állomás térbeli térképét: az egymás után következő sínek, az egymás előtt, mögött pihenő vonat szerelvények, a jobbról-balra és a az állomás épületéből elölről-hátra sorakozó zöld rácsszerkezetű oszlopok, amelyeken ezernyi acél huzal feszül és keresztezik egymást itt-ott. Átnyúlnak fölöttem és a vonatok fölött, és mennek tovább valahová a vonatok mögött lévő magas, tömör beton kerítésen túlra. De a legtöbb a sínekkel fut párhuzamosan (biztos áram folyik bennük) el a messzeségbe, amik egy baloldalt magasan átívelő híd alatt vezetnek el. Jól lehet követni a szemmel az anyagokban láthatatlanul húzódó erővonalakat.

Na nem tudom hol milyen, de itt keleten szinte minden romos... a falakról a festék, a vakolat..
az épületek... azok jó szocialista kocka stílusban… a vonatok... teljesen elhasználtak... eszembe jutottak a nyugati vonatok, meg a városok.. legalábbis amennyit lát belőle az ember... pl. a tv-ből, vagy egy nyaraláson...
No ezek teljesen ellentétei.. nem modernek, csillogó villogóak... az idő sem szép verőfényes.. hanem beborult, ami különös de ismerősen meghitt szürke árnyalatot ad mindennek... az a jó egyáltalán nem téli időjárása télen.. szóval hideg van de nincs semmi, csak szürke függöny...
Szóval gondolkoztam, hogy mennyire szar lehet ez valakinek a szemével, mondjuk egy nyugatiéval...
de nekem az jutott az eszembe hogy ez tök jó! Lehet hogy szar az egész, a pénz hiány miatt semmire sem költenek csak ép arra hogy működjön a MÁV... de nekem ez baromira tetszik... és arra gondolva hogy talán 30 év múlva mi is ott leszünk a nagy "EU-s" szinten amitől úgy elvagyunk maradva... fájdalom és honvágy fogott el! Nehogy már! Eltűnjön egyszer ez a jó kelet európai vas függöny mögötti élet érzés!...
Olyan szép, olyan jó figyelni... nézni az apró részleteket... valami sznob számára undorító lehet de nekem egyenesen gyönyörű... amint leültem egy padra a sínek mellett és nézelődtem... csak gyűlt bennem a sok csodálatos kép, és a kitörölhetetlen érzés: ezt meg kéne örökíteni... egy rakás fényképet... egy filmet készíteni itt... ez nem tűnhet el... ahogy a masiniszta kidugja a fejét a jó rozzant kék színű magyar mozdony ablakán... ahogy az a másik nyugodtan lépdel az uniformisában és közben a kezével úszó (magot) fejt... ahogy azok a rakodó munkások beszélgetnek és ahogy az egyik ide néz... ahogy az a kis szerencsétlen vékony kis borostás hapsi azt a különös kis vicces hordár autóval furikázik... ahogy egy néni felkapaszkodik egy vonatra... majd a bemondó közel teljesen használhatatlan mély hangja, amiből csak egy pár szót tudok érteni... majd pár perc múlva felhangzik egy fülbántóan gyönyörű mély kürt szó... és hosszú ideig, meg sem áll még nagy csikorgással bennem fékez a pesti gyors, ahogy a bemondó férfi nevezte, valószínűleg ezt... aztán pedig ahogy leszállnak az emberek és tódulnak a síneken... adogatja le a néni a csomagjait a fiának... egy férfi szívja a cigarettáját... milyen undorító dolog még is milyen szép és stílusos... nem is hiányozhatna ez a mocskos dolog a világból! Különös de szegényebb lenne tőle, Isten bizony...

Még egyszer felnézek a felettem lévő végig nyúló az állomáson végig nyúló alacsony vihar vert tetőszerkezeten lévő órára... lehetetlen leírni.. a jó ismerős szabású... ez a kommunizmusbeli forma tervezések egyszerűen bele ivódnak az itt született gyermekekbe... minek digitális csirri-birri... spártai puritánsága gyönyörködtet: a kör alakú órában lévő minden dolog a téglalap. Két hosszabb és rövidebb a mutató és egy rakás ugyanolyan lapos tégla forma pedig az órák... semmi egyéb, számok vagy ilyesmi... de a keleti ember letudja olvasni erről is.. nem kell ám kiírni... Szóval indulni kell.
Most nem a nagy magas boltozatú központ termen keresztül megyek. Itt van pár büfé, lehet kapni bajor meggyes pék süti meg minden. Van egy jó kis "Van-Gogh automata bódé"... Valaki biztos azt gondolta hogy ez milyen jó lesz ide, meg hogy mennyi pénz dombnak bele az emberek... Végül is sokan járnak erre, bár nem túl sok olyan aki beülni egy ilyen kis műanyag dobozba, ahol készíthet magáról képet... még azért sem kell zavartatnia magát hogy csak otthon van, a megszokott lepusztult városában. A gép tud egy csomó mókás effektust - ahogy az odalát borító díszes angol feliratokat nézegettem. Ha akarod berakhatod háttérnek a római Kolosszeumot, vagy valami trükköt hogy olyan legyen mint egy festmény... Hát szegény Vincent van Gogh... így megcsúfolni a nevét sok-sok évvel a halála után, egy számára teljesen ismeretlen és távoli (nekem közeli, hisz itt vagyok!) kis városban puszta felesleges üzleti célból. A vevőjének biztos nem hoz már hasznot, de a gyár már nyert rajta, hála az a kis egyszerű szerény ismeretlen emberkének aki ezt valamikor ide rakta... nézd kulcstartót csinál a képedből és úgy adja ki! Elég éles kontrasztot képez ez a kis mesterségesen ál vidám sárga bódé, a valóságosan csendes, halk ember zajos teremmel.
Tök jó hely ez, a falak olyan sárgásak meg zöldesek, egész világos, az ablakok miatt. Egyébként több furcsa kérdés is felmerül a vonat állomás épület tervezésről... pl. minek egy olyan nagy belső tér mint a pesti megállókban ha nem is megy be a vonat? Gondolom a stílus miatt... ugyanúgy mint az is, hogy az miért van két, kupolás torony a két oldalában? Engem az esztergomi bazilikára emlékeztet (így talán érthetőbb is). De hogy kicsit fessem még a leírást... a szokásos, jól ismert háromszög alakú elölről üvegezett tető részt közre két zöld színű kupolás torony körül kisebb beton gömbök díszlenek, kis városi állati világnak otthont adva ugyanis nagyon kellemesen- galambok üldögélnek a gömbök tetején... teljesen magától értetődő tökéletességben, békességben. Elölről pedig lent, valamivel az ajtó fölött ahol beléphet az utazni vágyó az állomás csarnokába, szép nagy (térbeli hogy tessék érteni nem felfestett) betűkel kirakva BÉKÉSCSABA, meg talán hogy vasút állomás vagy valami hasonló magától értetődő dolog...
Amint már mondottam volt, oldalsó kis váró termen keresztül megyek. Bent árnyas sötétség fogadott és különös meleg... pár paddal. Amit keresztül megyek az oldalra nyíló részben benézve a fal mellett sorjázva húzódó jól megpakolt szatyrokra lessek figyelmes (nagy részt az a régies félék, igen tartósak, műanyag csíkokból szőttek). Ha gondolkozni kezdenék hogy kilehet, nem tartana sokéig mert el sem indul ilyen irányban az elektron áramlás az agyamban... már meglátom a gazdáját... egy sötét kabátos alak fekszik össze gubózva az egyik padon... nyilván egy hajléktalan. Egyértelmű milyen gondolatok születnek erre most az olvasóban, na de akkor az íróban... milyen tök jó! Milyen gyönyörű dolog ez, de tényleg, egy csöpp irónia sincs a szavaimban (és ha valaki az utóbbi szavakat még erősebb ironizálásának vélte akkor téved...). Elvégre így teljes a kép! Vasút állomás, a mélyén megbúvó szerencsétlen bukott emberekkel, közkedvelt nevükön csövesekkel. Valahogy ez az egész gyönyörű, egy filmre kéne ezt fogatni és egyszerűen művészi lenne és vinne is pár díjat... na de én sem vagyok érzéketlen, és az első kettőt követő másodpercben engem is némi szánalom fog el... szerencsétlen! Biztos jobb lenne neki valami olyasmibe amit ő is biztos megálmodott egyszer, fiatalkorában. De hát nem egy meleg család környezetbe van, amilyet én is szeretnék... De valahogy mégis így van jól, ez a szerencsétlen is hozzátesz a képhez, az én perverz élményemhez, amilyet gyönyörködtet az hogy ott fekszik egy ember nyomorult életének egy újabb ugyanolyan napján... talán én is itt leszek egyszer... távol mindettől... és mindenki elfelejt, még én is magamat.

Kiérve egy érdekes kis kedves egész idillinek szánt kép fogad... amit nyilván egy jó érzésű igazgató pár jó érzésű munkással épített nekünk... emlékül. Milyen szív melengető, már sokszor láttam de így ezen csak most gondolkozok el először. Pár ázott fa és fű meg kis gyom elég szoros társaságában (mivel ép csak egy két méteres csík áll rendelkezésre az állomás és a busz pályaudvar aszfalt útja között "szigeten") egy régi gőzmozdony van kiállítva. Körülötte egy kis kavicsos út, hogy körbe nézhessük... milyen kedves! A vonat szépen festve rozsdás gátló festékkel (bár már ez is kopott), feketére egyes alkatrészek meg pirosra. Oldalán egy tábla, rajta MÁV meg pár szám, és szocialista címerünk... nekem leginkább a két forintosról ismerős kiskoromból azt hiszem. Piros-fehér-zöld (bár a tábla ezüst szürke teljesen) búza kalászok meleg ölelésében... bizonyára Magyarország gazda mezőgazdasági hagyományát kifejezvén... Ez nagyon tetszett...

Közelednem kell a buszállomáshoz... lemegyünk egy kis aluljáróba, ami a különbező buszmegálló sorok között teremt föld alatti összeköttetést. Nos hát ez egyszerűen letaglózó... Talán a Kontroll című filmben láthat hasonlót az ember a valóságon kívül de ott se az igazi ehhez képest. Az egész mocskos, befolyhat a sáros szennyvíz.. meg amúgy se takarítja senki. Az egész hosszú folyosón félhomály uralkodik, amibe világosabb árnyalat csíkokat szab az egyes megállókba felvezető lépcső sorok amik egymást után következnek, a folyosóra merőlegesen a jobb oldali falon. Bal oldalon a falak sárga kemény műanyaggal borítva (talán bakelit ahhoz hasonló) különböző formákkal borítva... általánosan teli van apró egymást érő gömbökkel... egészen különleges. Még inkább színesíti a lerobbant keleties képet az egymás hegyén hátán tiszteletlenül mindenütt fel-feltűnő, egyes helyeken sereglő grafiti firkálmányok... nem tudom kik lehetnek aki ilyennel töltik az idejüket, bizonyos nézett szerint bűnözök lehetnek, de szerintem tök jó hogy így berondítják még egyedibb hangulatot adnak a már amúgy is lerobbant helynek. A plafonon piszkos táblák jelölik a lépcsők célját, számok és a hozzájuk tartozó különböző viharsarki települések... mint Dobot, Újkígyós, Kondoros, meg egy rakás számomra ismeretlen... ki lehet az az "állat" aki ilyen helyen lakik? Na jó poén volt, na de itt van Békés, ide megyünk.
Körülbelül 23 000 lakosú, kis elég kulturált, jó iskolájú és könyvtárú városka, szép épületekkel (néhány egész régi... szóval jó), az építészet kincseink közül nem kifelejtendő egy rakat templom (református és a többi...), na meg a város képét erősen befolyásoló általam hőn szeretett kis folyócska, a Kettős-Körös (régi gúny nevén büdös Körös, a konzervgyár áldásos tevékenysége által... na meg a helybeli ’ kultúr parasztok aki fél disznókat meg hasonlókat hajigáltak a ma már igen békés kis folyóba, amit fűzfák és kisebb nádas övez a külsőbb területeken [pl. a szocialista tömbházunktól 10 méternyire... itt a válasz hogy miért szerettem meg...] télen aranyos vadkacsák (tudni illik Tőkés réce) hápognak, nyáron pedig alacsony víz állásnál a kis gyalogos híd alatt a kövek közt egy biciklire csodálkozhatunk rá...).

A megfelelő lépcsőn fellépdelek, és a megfelelő táblán megállok... várok, közben mint mindig nézelődök. Szemközt a buszállomás főépülete, azzal a különös vastag sárga ív pajzsokkal burkolva.. hmm.. hasonlít egy tatuhoz?

Kicsit balra a kellemes még friss emlékeket idéző vasút állomás, a gőz mozdony hőskorára emlékeztető emlékműre. Ebből a szögből egész más rálátás nyílik és pár új dolgot is észre vehetünk, amit a tövéből felnézve nem láthatunk meg: pl. milyen érdekes antenna van ott a toronynál... a teteje csillag szerűen szét áll.. a tér minden irányába, szóval ne síkban gondolkodjunk a vékony fémrúddal elhelyezkedésének elképzelése során... De ami a legmegdöbbentőbb: mekkora nagy galamb kolónia lakik az állomás tetőjén... egymás hegyén hátán! Bár nem tudok ilyenek így megállapítani, de lehetnek legalább.. százan is!...

Most hogy kint vagyok a nyílt térben a bent Van Gogh masinához hasonlóan ironikus képet kapok a városról. Minden koszos, kivéve a hirdetések! még a buszok is! Az egész sáros, az ablakain, az oldala, ahová kerék felvetetette a sarat.. de a különböző mobiltelefon-szolgáltatok és a hitel meg kölcsön bank intézetek reklámai ragyognak! Talán azok tisztítják, nehogy a hirdetők lázadozzanak... vagy csak gyakran van cserébe az újabbnál újabb "frappáns és érdekes" marketing fogások miatt... Nos legalább ez jön nyugatról... De azért ez is tetszik, olyan érdekesen, groteszk, egészen vicces képet fest ez a szürke piszkos kis keleti város ahol egyedül az óriási hirdető táblák és a szupermarketek ragyognak kitűnő élénk színeikkel...

Elmegy mellettem egy Békésen átmenő busza ami pár méterrel odább áll meg, utána fordulok, de nem kell sokáig tépelődnöm hogy ez az e amire fel kell szállnom... az ismerős mély ütemes dorombolást hallom, hátra fordulok, és az éles fék sipítást, meg a kifújódó levegőt hallok. Nini itt a busz!

Majd felszállok rá... és kis szomorúsággal vegyült megkönnyebbültséget érzek hogy végre haza juthatok ez a kegyetlen szombati angol kurzusról... Sajnálattal tölt el hogy ezt a csodálatot, ezt az elmagyarázhatatlan érzést mind elfogom felejteni mert mindez, és minden csak egyszer van, egyetlen pillanatig...
A busz elindul, teszi a dolgát, bár teljesen tudatlanul, de visz haza és ez jó érzéssel tölt el. Kicsit nézelődök az ablakon kifelé de hamar elbóbiskolok... A rövid kis elszenderedésemből a mellettem üllő fogása kelt fel, amit elő húzza hátsó farmer zsebéből a tárcájában lapuló busz bérletét. Kinyitván a szemem, előre tekintve láttam közeledő ellenőrt, de most ne várjon senki üldözéses jelenetet, drámát, vagy vad pár beszédet... Az ellenőr viszonylag elég érzelemmentes hangon jó napot kíván (csak egy kis dallamot lehet hallani mély hangja végén), és én oda nyújtom neki a diák bérletem és hozzá a diák igazolványom. Köszön szépen, rendben.
Feltűnik még egy... ezek már egy ideje feltűnt hogy sosem járnak egyedül, biztos így könnyebben elviselhető számukra... Vagy fél évig nem látsz egy ellenőrt sem, ha kicsit valami vad dologról akarsz elmélkedni az is eszedbe juthat hogy ne vegyél jegyet... De minek? Na de ha fél évig nem is látsz egyet sem, akkor egy szép nap előbújik, egyből párosan... az egyik az egyik sort nézi, a másik busz másik oldalát ellenőrizni, mint ha egyedül nem bírná... De hát kit zavar? Jól van ez így. Várjunk csak... E-L-L-E-N-Ő-R..., lehet hogy bliccelők ellen őriz azért ellen őr... Na meg a "bliccelők", máshogy írva bliccelők, meg nyilván a német blitz azaz villám szó miatt neveztetnek így, ha jön az ellenőr elhúznak mint a villám, vagy mint a Gyalogkakukk...


Na de ez is megszakad egyszer... bár az én szerény kis életem az én szerény kis gondolataimmal folyik tovább... Pont mint a Gyűrűk ura: A király visszatér film végén elhangzó mondat..., valami olyasmi "a történetben minden szereplőnek jönni-mennie kell", na de nézzétek meg, ott jobb...
Érdekes... mindenki ugyanúgy éli az életét mint én? Nem, mindenki máshogy. De furcsa, mindenki ugyanúgy belülről látja magát, és engem meg kívülről... és nem hallják a gondolataim...
Csak ha kimondom, vagy ha leírom...

Megjegyzés: 2005. Január 5.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Próza
· Írta: -senki-
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 167
Regisztrált: 0
Kereső robot: 25
Összes: 192

Page generated in 0.1339 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz