Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Árnyék-szerelem…

, 402 olvasás, monaco , 2 hozzászólás

Elmélkedés

Már rég nincs "mi"…
vagyunk csak ketten,
külön-külön, te meg én,
vagyunk még
amíg megtart az ég,
s repülünk szárnyak
nélkül, vihar-verten.

Már nincs "együtt",
nincs "nekünk",
van neked, és nekem…

S ha a nap süt,
nem "ránk",
árnyékból tépem a lelked,
árnyékból téped a lelkem.

Vagyunk még…
- vaksötétben izzó
árnyékszerelem -
s talán azt hisszük
repülünk,
még repülünk,
szárnyak nélkül
szárnyaszegetten…

Megjegyzés: 2011.06.15.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: monaco
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 63
Regisztrált: 3
Kereső robot: 13
Összes: 79
Jelenlévők:
 · CthulhuCult
 · enzenon
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.1026 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz