Túl sokat szeretünk
Túl sokat imádunk
Szerelmet hajszolunk
Álmok után járunk
Mindig azt hisszük
A mostani a végső
Végre ráakadunk
Hisz sohasem késő.
Döbbenten állunk
A végek hajnalán
Kezünk sután-bután
Követi vágy nyomát
Álljt kiállt az eszünk
Megtorpan a szívünk
Mintha ezredjére
Más fiolát kértünk.
Olyat, miből
Más sosem ivott
Olyat, melyet csak nekünk
Szánt a sors. (?!)
Balgán mosoly rebben
Őszidők mocsarán
Ugye nem vagy észnél?
Bolond ez a lány…
Túl sokat szerettünk!
Túl sokat imádtunk!
Itt a böjtje kedves
Lerágott csont-vesztes.