Kiejtettelek a karomból,
olyan sokáig cipeltelek,
hogy súlyod alatt
engem koptatott el az út.
Most ott fekszel valahol
a tegnap kövein,
- majd megtalál valaki
és ölbe vesz -
én nem vihetlek tovább,
egyedül megyek
ha lábaim kinőttek,
veled egyhelyben járt
- nézd…, még most is
csak körbefut - a múlt.
Lehet…, egy pillantást
ott hagyok majd
ahol megálltunk,
talán azt, amelyikben
az utolsó esthajnalcsillag
a szemembe bújt…
Megjegyzés: 2011.06.14.