Hallom ahogyan odakint fúj a szél,
egy őszinte srác bánatjáról beszél.
Csendesen kezdi, hisz minek sietni,
a fájdalom pengéjét a szívén élezi.
Mert a szíve keményebb mint a szikla,
egy lány képes rá, hogy megpuhítsa.
Akit szeret, akiért rajong, akit félt,
de az a lány ebből semmit se ért.
Akart már felejteni, hogy jobb legyen,
legyen valaki aki minden tekintetben,
fel tudja venni vele a versenyt, sőt!
De Enci egy kör alatt vert rájuk kettőt!
Így nem maradt neki csak egy pár kép,
egy két régi szó, egy halványuló emlék.
Arra gondol hol rontotta el, de tudja ott,
hogy az érzéseiből nem csinált titkot.
Mert ha nem mondja el mit érez iránta,
most lehetne az egyik legjobb barátja.
Mindennap beszélnének úgy mint rég,
bár hazugság lenne de mégiscsak szép.
De a baj már sajnos régen megtörtént.
képzeletben a fegyverbe tölt töltényt.
Mert más nem hozhat neki nyugalmat,
beleszeretett egy lányba és úgymaradt!