Kerestél talán, hogy rám találj?
Szavaimban mint barátot láttál,
vagy mint sebet gyógyító,
magányod néven szólító idegent?
Bekopogtam világodba s egy igent
igencsak elvártam volna.
Pedig kérdeztelek,
hogy szabad e hazudnom neked.
Egy darabig még itt röpködtem körülötted,
s te csak kihullott tollaim ölelted.
Érdekesek vagyunk mi
nagy tollú szárnyas jószágok,
repkedünk a földnélküli légben,
egymás kezében keresve parányi oltalmat,
és csak szavakat találunk, foszlányokat.
Ugye most már látod,
nincs mit látnod bennem,
bezárt világom kietlen őskövülete lettem.
De bőröm poros rétegén belül
átfénylik lényem apró lángja,
mely lüktetve éget, ha más fények képe
ér közel hozzám.