Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nem változik semmi

, 281 olvasás, KZoli , 2 hozzászólás

Sajgó lélek

Minden egyes reggel a legelső dolog,
hogy kinyitom a szemem és rád gondolok.
Ez a nap is hosszú lesz úgy mint a többi,
a remegő kezem a könnyeim letörli!

A tv-t nem nézem mert te vagy benne,
ahogy könnyedén taposol a lelkembe.
Lassan telnek az Enci percek,
nem tudom, hogy magammal mit kezdjek!

Beteszek valami zenét, az segít,
de csak sebeket szakít, az Istenit!
Miért van ez így? Pedig a valóság,
hogy soha nem vezetett csak a jóság!

Kín, szenvedés, fájdalom és magány
bennem minden nap gazdára talál.
Boldogság, szerelem, önfeledt nevetés
nélküled a feledés szürke ködébe vész.

Szaporázza a szív, a gyomrom görcsbe,
téged látlak magam helyett a tükörbe.
Ott vagy a szélben, a télben, a fagyban,
a napban, a holdban, a dalban, magamban!

Eljön az este, nincs annál rosszabb,
csak te meg én, a plafon meg a falak!
Üresek a szavak, hogy megnyugtassanak
a sötétben csak az angyali arcod marad!

De hirtelen egy csók, itt vagy mellettem
magamat álltatom, hogy mégis csak kellettem.
Minden álmomban szerepelsz, ezt elhiheted,
egy este se kivétel, így telnek a hetek.

Másnap kezdődik minden az elejéről,
nem tudok szabadulni a legszebb széptől!
Rengeteget gondolok arra hogy itt a vég,
én meghalok érted mert ebből már elég!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: KZoli
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 319
Regisztrált: 1
Kereső robot: 21
Összes: 341
Jelenlévők:
 · Berpalota


Page generated in 0.2082 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz