(vadkapor, zsálya, borsikafű…
szűk szobádban egybegyűjtheted
de kiszárítva nem eredetiek,
s végül nem is maradnak meg.)
lásd: én láttam a nyers-tiszta deszkakerítést
kacagó reménnyel földbe verő
új-házas gazda jövőbe vetett tekintetét.
később nem csak a gyanta-könnyes léc,
de a lázrózsákat leszüretelt arc is beszürkült.
feje fölött ízes-pácos fenyőbordák
tartották ívben a mennyezetet.
rajtuk az álom-lila levendulafűzér
a faszegeken, a tiszta szoba huzatában
nyárontó illattal moly-írtón integetett.
…lásd: mindez nincs már.
nem rögzíthető az égi, földi fára.
fölhasad az életdagasztó teknő.
megemészti az idő kovásza.