Navigáció


RSS: összes ·




Vers: szürkülő

, 607 olvasás, Tarpay , 6 hozzászólás

Gondolat

(vadkapor, zsálya, borsikafű…
szűk szobádban egybegyűjtheted
de kiszárítva nem eredetiek,
s végül nem is maradnak meg.)

lásd: én láttam a nyers-tiszta deszkakerítést
kacagó reménnyel földbe verő
új-házas gazda jövőbe vetett tekintetét.
később nem csak a gyanta-könnyes léc,
de a lázrózsákat leszüretelt arc is beszürkült.

feje fölött ízes-pácos fenyőbordák
tartották ívben a mennyezetet.
rajtuk az álom-lila levendulafűzér
a faszegeken, a tiszta szoba huzatában
nyárontó illattal moly-írtón integetett.

…lásd: mindez nincs már.
nem rögzíthető az égi, földi fára.
fölhasad az életdagasztó teknő.
megemészti az idő kovásza.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Tarpay
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 302
Regisztrált: 1
Kereső robot: 26
Összes: 329
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 1.968 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz