Micsoda világban élnek!
Kegyetlen harc az élet
a holnapért, jajgató nyöszörgések
kísértik az elmúló tegnapok sorát
s a lesütött szemekből
rettegve ordít fel a félelem:
Mi lesz velünk a mának viharában?
Ki erre, ki arra hordozza szégyenét
mit rávert a szegénység,
foltozott ruhák alatt tetvek
mardossák a görnyedt testeket,
de még vánszorognak az út porában,
szájuk vízért esedez, szemükben
fészket vetett a láz - Betegek.
Déli napsütés borít rájuk felleget,
eső veri csontváz szívüket,
suttogásuk elvész, gyötrő kínjaikban
egymást keresik, kérges kezük durva
darócként borul vállaikra s így
összeölelkezve lépnek tova,
de útjuk végét nem érik el soha.