Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Barátnők

, 764 olvasás, merleg , 8 hozzászólás

Elmélkedés

Úgy mondják az ember társas lény jó megosztani gondjainkat, örömünket. Egész kicsi korunktól kezdve már kötődünk egy másik emberkéhez, akit úgy hívnak barát, vagy barátnő.

A gyermekkori barátoktól messze elvisz a sors, de ha húsz, harminc év után is találkozunk, igazi öröm.
Nekem négy igazi barátnőm volt már felnőtt korban, együtt ünnepeltük a névnapokat hosszú sétákat tettünk, és jókat beszélgettünk. Mindkettőnknek igazi felfrissülést, energiát adott.
Az első Irénke volt, akivel szoros volt a kapcsolat. Amikor egyedül maradtam, akkor is mellettem voltak férjével együtt. Sétáltunk a cukrászdába, ahol finom fagyit ettünk, ha várjátékok voltak, ott voltunk, jól éreztük magunkat. Megosztottuk egymással mindig az új dolgokat is. Egy sütemény recept, vagy főzéssel kapcsolatos praktikus dolog jó volt. Olykor telefonált a munkahelyemre, mikor fejezem be a munkát, és várt a megbeszélt helyen, mentük ki a telkükre, szőlőt, vilmoskörtét szedtünk és ettünk. Utána egy csokor virággal mentem haza, nagyon jól éreztük magunkat.
Sajnos ez már tíz éve véget ért, elment az élők sorából.

A másik kedves barátnőm Zsuzsa volt, kivel együtt dolgoztunk hosszú éveken át.
Zsuzsa volt, aki nagy hatással volt rám. Ő egy művészi lélekkel megáldott ember, szebbnél szebb verset írt irodalmi honlapokba. Általa szerettem meg a verseket, és más írásokat. Ha valamit írt, kikérte a véleményemet, együtt örültünk a sikereinek.
Ő volt az aki életem nehéz pillanataiban mellettem állt családostól, vidámmá tette napjaimat. Már második éve nincs köztünk, itt hagyta az idős 75 éves édesanyját aki alig lát, és szép kis unokáját.
Az ő érdeme hogy megszeretette velem az irodalmat, az ő hatására kezdtem el írni, mert egyszerűen kikívánkozott belőlem a mondani való.

Még most is hallom hangos nevetését…
Úgy érzem nem tűnünk el nyomtalanul.

Én olyan érdekes képességekkel rendelkezem, ha valaki igazán közel áll hozzám, és elmenni készül, az vagy megjelenik gondolataimban, vagy később érezhetően jelenik meg otthonomban láthatóan, vagy az őt kísérő illattal.

Zsuzsa halála szörnyen megviselt, láttam leépülni rövid idő alatt. Kérdeztem az Istent: - Uram, ennyi az élet?

Láttam a kórházi ágyán este 10-kor nyöszörögni, mert oda az osztályra vittem be a páromat stroke-val. Sanyikámék a kórteremben négyen voltak, csak ő él közülük.
Akkor bementem megnézni Zsuzsát is.

Amikor Zsuzsa kilépett az élők sorából, utána két nappal teljes életnagyságában megjelent az édesapjával együtt, úgy mint amikor névnapomra jöttek. Nem borzadtam el, jó volt látni őket, örült a lelkem Nekik.

Úgy látszik kinyílt a harmadik szemem… Ilyenkor félelmet nem érzek, sokat vagyok egyedül éjszaka, mivel a párom akkor horgászik.

A harmadik barátnőm a Zsuzsa édesanyja, Erzsike. Vele huszonéves barátság ami összefűz. Bár nem gyakran találkozunk, de ha meglátogatom, megáll az idő, szinte mindent be akarunk pótolni annyi megbeszélni valónk van. Lehet az a család, a közös ismerősök, egy – egy film, vagy az ezotéria.

Sokszor nevetünk rajta, hogy mi előző életünkben biztosan ikrek voltunk, annyira egyformát szeretünk vagy kívánunk. Ő elmondja mit főzött vagy sütött, biztosan én is azt csináltam. Igazi lelkitársak vagyunk.

A Zsuzsa hiánya egyformán érint bennünket. Néha, amikor éjszaka ülök a számítógépnél, olyan érzésem van, hogy ott áll az én kis barátnőm Zsuzsa mögöttem.

Marika volt a negyedik barátnőm. Vele azért volt érdekes a kapcsolat, mert a volt férjem nagynénije, a volt anyósom testvére volt. Egy tíz gyerekes családból származott, Ő volt a legkisebb a családban. Mi már 50 éve ismertük egymást.
Olyan jó volt a hosszú séta és beszélgetés, ha valakit említettünk nem kellett magyarázni, hogy ki az mert mindketten tudtuk kiről van szó.

Délelőtt felültünk a buszra, irány Lillafüred, hosszú séták a tó mellett, és igazán jól éreztük magunkat. Sokszor akkor találtuk ki mit főzzünk vagy süssünk, utána igyekeztünk haza ezt megvalósítani. Olyan is előfordult, hogy én utaztam Pestre a gyerekeimhez, unokáimhoz amikor vissza fele jöttem, már várt a Keletiben és együtt trécselve, az unokákról mesélve jöttünk haza.
Sajnos ez év tavaszán éppen hogy a születésnapját megünnepelték a családdal, elment Ő is más dimenzióba…

Sokszor elgondolkodom, ennyi az élet? Születünk, tanulunk, szeretünk, értékeljük egymást, kapaszkodunk egymásba vagy bántjuk egymást, és egyszer váratlanul elmegyünk.

A barátok kellenek, ők teszik kerekké, és széppé az életünket. Sokszor nem szomorúsággal gondolok rájuk, hanem örülök, hogy életem egy szakaszában együtt voltak velem.

Ilyen sok embert elveszíteni, a családról nem is beszélve, csak idősebb korban lehet.

Mondom néha, hogy akik szerettek a régiek közül, már mind elmentek, de minden kesergés nélkül szeretettel gondolok rájuk.

Az élet múlandó, csak átutazók vagyunk itt a Földön.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Ez+az
· Írta: merleg
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 1
Kereső robot: 16
Összes: 28
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.0383 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz