Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ne küldj

, 437 olvasás, gyemant , 13 hozzászólás

Sajgó lélek

Ne küldj lepihenni,
hagyd,
nézzem még az eget
látod, hajnalán át
suhan el
a május szomorú arca.
Körödben is, hiszem,
ürességével kószál az éj
s a félelmetes sötét
csendjét ablakodra varrja.

Hány sziromként hulló
színtelen perc
kopog még ajtódon,
míg egy új tavaszban
remény hajt virágot,
-nem tudom-
De ne küldj lepihenni,
az égen megannyi csillag,
s Én csak számlálgatom.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: gyemant
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 53
Regisztrált: 1
Kereső robot: 39
Összes: 93
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.0941 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz