Navigáció


RSS: összes ·




Krimi: A Vörös Kártya [8/8]– A teljes kép

, 487 olvasás, Agatha_Keyguard , 4 hozzászólás

Ezerszín

Ahogy Ulric is mondta a jelentések hamarosan megérkeztek, így minden képkocka a helyére kerülhetett. George őszintén szólva sokkal inkább nevetett rajtuk, mint elszörnyedt volna az emberi ostobaság és pénzéhség kavalkádján. Ha bosszantotta is valami, az a saját vaksága volt, amiért azt hitte megszabadulhat egy olyan rendszertől, amitől nem lehet. Az asztalánál ülve kortyolgatta kávéját, miközben magában az elejétől kezdve felvázolta a teljes történést. Ahogy Ulric is mondta; Bernard nem tudta kiket ereszt össze azon az estén.
1930-ban, a Union Street-en, csupa olyan személy találkozott, akiknek elég pénze volt ahhoz, hogy megvalósítsák elképzelésüket. Mindannyian a háború folyamán szedték meg magukat és Bernard volt az, aki bankárként, ezeket a pénzügyeket igazgatta. Kivéve George-ét, mert ő egy vasútállomáson találkozott először a férfival. A dolog ott folytatódott, hogy teltek-múltak az órák, majd abban a bizonyos pillanatban Alexander megemlítette az apja nevét, mindösszesen egy fél mondatban. Ez George fülébe Rosemary miatt, csak félig jutott el. Azt hitte félrehall, így nem foglalkozott vele. Ezután megérkezett Ulric is, ki énekesként mindenkit elvarázsolt, ezzel sikeresen lecsillapítva a kedélyeket. A fiatal és törtető Alexander-ben azonban más elképzelések fogantak meg. Már napokkal ezelőtt tudta, hogy ilyen szintű pénzherdálásnál az örökölt vagyon javarésze el fog tűnni, ráadásul a ’29-es Fekete Csütörtök is keresztbe tett neki. A jelenlévőkben hatalmas lehetőséget látott.
Egy év alatt mindenkivel, aki lényeges volt, megkedveltette magát és ehhez a maga készítette kártyákat használta fel. Egy ilyen kis rejtélyes apróság elegendő volt ahhoz, hogy később a neve ott szerepeljen a magányos emberek írta végrendelet soraiban és ha nem is mindent, de tetemes összeget kapjon. Leopold doktor fiaként szerette az ifjút, Teresa a jövendőbelijét látta benne. Még ki tudja kiket tett tönkre az egy év alatt, mindvégig a bizalomra építve. Leopold doktorral mérget itatott a vonaton, ahol amúgy is sok ember utazott Ramsgate-be. Az állomáson, többekkel együtt az ő kocsija is ott volt. Terve szerint amíg Leopold kileheli a lelkét ő megszökik, elvegyülve a többi utas között. Mire kiér a rendőrség, már rég úton van. Valahogy ezidőtájt látta meg George-ot is, így tervébe beleszőtt egy újabb csavart, szintúgy a kártyára alapozva. No meg egy kis versikére, amit még Teresa írt neki. Úgy gondolta, ha George nem is őrizte meg a kártyalapot ez a vers biztosan eléri a megfelelő hatást.
A számításai bejöttek. Mikor a vonat befutott Teresa-ra hivatkozva, ártatlanul kocsikázni hívta őket, közben vidáman örvendezve annak, hogy újabb áldozatai belesétáltak a csapdába. Szóba került a kártya, így ismét volt egy közös pont, amire alapozhatott. Teresa halála színjátszás volt. Nagy mennyiségű altatót találtak a gyomrában, ráadásul ott volt a füst. A kakukkos óra pedig valóban nem véletlenül volt délre állítva. A gyilkos mindenre fel volt készülve. Ha netalán a beszélgetés elhúzódott volna, akkor is lett volna egy alibi, amiért benyit a házba. De túl türelmetlen volt. És, hogy Mr. Fox miért lett meghívva? A részvények és a vagyon felmérés miatt, ami aztán nem okozott számára igazi örömöt. Ha Alexander elvékonyítja a hangját kicsit rekedtesen ugyan, de hasonlóvá válik Teresa hangjához.
A rendőrség egyetlen ponton nyilvánította gyilkosságnak az esetet: a hálószoba ajtajának kulcsát nem a szobában, hanem a szobán kívül találták meg, vagyis valaki kívülről bezárta. Apróság volt, ami felett Alexander elsiklott. Az igazi aggodalma akkor kezdődött, mikor meghallotta, hogy Teresa összes vagyona szinte minimálisra csökkent a ’29-es válság miatt, így ha van is végrendelet csak a kívánt mennyiségű összeg töredékéhez jutna hozzá. Talán ekkor tudatosult benne először, hogy feleslegesen ölt meg egy embert.
A rendőrség ismeretlen tettes ellen indított nyomozást, Alexander pedig eltűnt a képből, így a nyomozás egy halott és egy eltűnt személy irányában folytatódott. Természetesen George tudta, hogy Ulric áll az eset mögött és azelőtt lépett, hogy Alexander megbosszulta volna apja halálát, vagy további áldozatokat ölt volna meg. Johnatan bátyja, Edward is helyesen nyilatkozott; egy mániákus, aki kinézte magának a csoportot. Így is volt.
Tulajdonképpen, ha Alexander adott volna neki valamit, amit saját kezűleg írt, akkor már rég kihirdette volna bűnösnek. Ám sajnos, az ő szakmájában ez az egyetlen hátrány, amit nem tud kivédeni.
Bár az eset papírozás szempontjából nem zárult le, legalább azt tudhatta, hogy már nem vadásznak a bőrére. A vörös szélű kártyát forgatva, meredt maga elé egészen addig, míg Johnatan vele szemben helyet nem foglalt.
- Haragszol rám, amiért nem mondtam el, hogy Ulric-nak dolgozom?
George a fejét ingatta. Őszintén szólva még csak nem is volt bosszús régi ismerősére, amiért egy segédet rakott mellé. Így legalább könnyebb dolga van és közben kitaníthat valakit, a grafológia neves szakmájára. Az sem zavarta, hogy átverték, hiszen Edward is ugyanolyan hibás volt a dologban… igaz nem tudott annyi mindent.
- Tudod… azon gondolkoztam, hogy nyomozónak kellene mennem. – dőlt hátra a székben. – Elvégre mindenem megvan hozzá. Éles ész, jó kapcsolat és talán bűntény is akad ebben a züllött világban. Szerinted?
George felvonta szemöldökét, majd kinézett az ablakon. A telefon abban a pillanatban megcsörrent. Nem kellett hozzá sok ész, hogy a fiatalember kitalálja mire gondolt mestere. Amíg George hangja vissza nem tér, ugyan nem lesz belőle nyomozó.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Krimi
· Írta: Agatha_Keyguard
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 312
Regisztrált: 0
Kereső robot: 22
Összes: 334
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.2294 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz