Kellemetlen szél fújt, a sűrűn szakadó darát hol felkapta, hol odavágta az éppen útjába került tárgyaknak, embereknek. A buszmegállóban dideregve, toporogva vártak páran a reggeli járatra. Mintha láthatatlan kéz irányítaná őket, mindig egyszerre fordítottak hátat az őrjöngésnek, próbáltak védekezni az apró és hideg golyóbisok támadása ellen. A jobb napokat is megélt jármű percre pontosan érkezett, s a kora reggelnek köszönhetően még szabad ülőhelyek is várták a felszállni készülőket. A távozó busz után nem maradt más, csak a lámpafényekben kerengő hódara-zápor.
Helén szokásához híven az ablaknál állva várta a reggelt. Hamar ébredt, és nem tudott visszaaludni. Olvasni nem volt kedve, villanyt nem akart gyújtani, a kinti lámpák fényében ébredező utca megnyugtatóan hatott rá. Sokszor kérdezte tőle a férje, hogy mit néz ilyenkor, a válasza egyszerű volt: "Semmit". Nem érthette, mert ő sem értette. Csak jó volt ott állni, és semmire sem gondolni.
Váratlanul érte délelőtt a kórház hívása, még nem számított rá. Úgy volt, hogy március végén kell befeküdnie pár napra egy teljes kivizsgálásra, de valami miatt előbbre került a listán. A férje Londonba utazott, csak a hétvégén érkezik, most felhívni sem tudja, hivatalos tárgyaláson ül éppen.
Helén nem kapkodott, felment az emeletre, előkereste az előző leleteit, aztán összekészítette a kórházi csomagját. A gyerekeit majd délután értesíti, napközben nem szereti hívogatni őket, mindhárman fontos beosztásban dolgoznak, a magánéleti problémáikat munkaidőn kívülre hagyják.
A fürdőszobában, miközben a pipereholmikat pakolta be, belepillantott az egész alakos, álló tükörbe. Az utóbbi időben fogyott ugyan, de meg sem látszott rajta. A felesleges kilók rátelepedtek az egész alakjára, főleg az arcára. Sötétvörös haja és az élénk szemek javítottak valamit az összhatáson, de a mindig benne bujkáló keserűség erős vonásokat rajzolt a szája köré.
Soha nem volt felhőtlenül boldog. Valahol az elején szúrta el, belépett egy jónak látszó körbe, és nem tudott sosem kilépni belőle. Biztonságot keresett, nem szerelmet. Féltékenységgel próbálta meg pótolni a hiányzó érzelmeket, de csak újabb és újabb sebeket kapott és ejtett.
A gyerekek érezték a feszültséget, és az első adandó alkalommal kirepültek a védett, de nem igazán boldognak mondható fészekből. A fiúk külföldi munkát vállaltak, oda is nősültek, a lány pedig éli a szinglik életét.
Talán akkor volt utoljára felhőtlen felettük az ég, amikor a legidősebb fiúnál megszületett az első unokájuk. A kicsi lány összehozta a családot, és mindenkinek mosolyt csalt az arcára. Még Helén szívét is meg tudta lágyítani egy kis időre. A távolság azonban nem engedte, hogy igazi nagymamaként vegyen részt az unokája életében.
Az asszony négy hónapja nyugdíjas már, de nem tudott megbékülni vele. A tél csak nehezebbé tette az otthonülést, még a szokásos februári kanári-szigeteki nyaralás sem oldotta a keserű hangulatát. Sikerült elrontania a baráti társaság kedvét is, szinte minden nap kötözködött valamiért. A stílusa egyébként is hagyott kívánni valót maga után, ha szederjesebb kedélyállapot kerülgette, de a párja kedvéért elnézték neki a többiek. Mire hazaértek a téli nyaralásból, a férjével már olyan feszült volt a viszonyuk, hogy napokig nem beszéltek. A szótlan némaságba fulladt csend inkább fokozta a haragot, a távolodást, még magányosabbá téve az estéket.
Kornélt dühítette egy ideig a felesége viselkedése, de aztán megtalálta a saját nyugalmát, és legalább nem kellett szótlanul asszisztálnia a tévéműsorok mellé. A munkája sokszor megkívánta, hogy órákig a gép előtt üljön, és nem is szerette, ha zavarták. Főleg azóta nem, mióta felment az egyik közösségi portálra, és a munka közbeni pihenést virtuális ismerkedéssel töltötte. Szórakoztatta, kikapcsolta és izgatta is. "Fűszerezem vele az életem", ahogy a bowlingos cimboráinak emlegette. Sokáig megállta, és a való világát nem keverte bele, személyes kapcsolatot nem épített, de több mint egy éve megszegte ezt a maga állította szabályt.
*
Helén nem sokat aludt az éjjel, a nővérke ébren találta amikor benyitott a kórterembe a hajnali vérvétel és vizeletminta miatt. A legutóbbi vesegörcse után beszélték meg a főorvossal, hogy szükség van pár napos befekvésre, több vizsgálatra.
Négy nap alatt két beteg is megfordult a szobában, és biztos ma sem maradhat egyedül. A vizit után meg is jelent a főnővér a következő szobatárssal.
A középkorú, nála fiatalabb nő alacsony és vékony testalkatú volt, rövid haja fakó barna tónusban keretezte az arcát, szemei nagyobbnak látszottak a vékony keretes szemüveg mögött. Fiús alkata miatt sok férfi észre sem venné, semmi különös nem volt benne, unalmasan szürke kis egérnek látszott. Köszönt, és odabólintott az ablak melletti ágy felé, ahol Helén feküdt.
Helén is biccentett a fejével, aztán felkelt, felvette a köntösét, a mobilját a zsebébe tette, és kiment a szobából. Nem volt kedve beszélgetni, remélte mire visszamegy a nő elhelyezkedik, és nem lesz akkor sem csacsogós kedvében. Utálta az olyan betegeket, akik abban a pillanatban, ahogy a feneküket letették egy orvosi várószoba székére, azonnal folyni kezdett belőlük a szó. Azt pedig még jobban utálta, ha kérdezgették a bajai felől. Nem gondolta ki, hogy merre menjen, de végül ösztönösen az újságos felé vette az irányt, átnézegette a kitett lapokat és estére vásárolt magának olvasnivalót. A hozott könyvet csak elővette, de nem tudott belemélyedni a történetbe.
Az első közös nap csöndesen és vizsgálatokkal tele telt el, a két nőnek nem sok ideje maradt beszélgetésre. Aztán az összezártság és a látogatók hiánya mégis megindított köztük egy minimális diskurálást. Először csak a vizsgálatokról esett szó, orvosokról, nővérekről, később már a családról is meséltek pár szót egymásnak.
Helén sokkal visszafogottabb volt, nem nagyon árult el szinte semmit magáról, de olyan figyelmesen hallgatta Esztert, hogy a fiatalabb nő kérdések nélkül nyílt meg a másik asszony felé. Mesélt a két fiáról, akik távol a fővárostól, másik nagyvárosban járnak egyetemre, és nem igazán engedhetik meg maguknak, hogy hazaszaladjanak most miatta. Egyedül neveli őket már tizenöt éve. A volt férjéről keveset tud, rögtön a válásuk után kiment Németországba, megnősült, új családot alapított, a fiaival minimális kapcsolatot tart.
Helén főleg a lányáról beszélt és a régi munkájáról. A férjét csak akkor említette amikor Eszter rákérdezett, hogy miért nem jön be hozzá. "Külföldön van, sokat utazik a munkája miatt."- felelte, és rögtön visszakérdezett. Eszter elmondta, hogy nincs klasszikus párkapcsolata. Nem élhetnek együtt, a barátja nős, amikor lehet találkoznak, de naponta beszélnek, és ha távol van – mert ő is sokat utazik – akkor sms hegyeket kap tőle. Elégedett is meg nem is, de nem gondolkodik rajta, elfogadta ezt a helyzetet. A net-en ismerkedtek meg, több hónapi levelezés után találkoztak, azóta tart a kapcsolatuk. A férfi nem boldog, de még az első leveleiben megírta, hogy nem válik.
*
A délelőtti vizit nem tartott sokáig, a főorvosnak beütemezett műtétjei voltak, de ahhoz szigorúan ragaszkodott, hogy naponta egyszer végigjárja az osztálya betegeit. Helén csak a másnapi leletek eredményére várt, és a zárójelentésre.
Az asszonyt mindig kora reggel hívta a férje, röviden beszéltek, főleg Helén mesélt a vizsgálatok eredményeiről. Naponta telefonált valamelyik gyereke is, de eljönni most ők sem tudtak, a lánya is a világ másik felén járt. Kornél megígérte, hogy másnap délután bejön érte, ne induljon el egyedül. Az asszonyt meglepte az ajánlat, mert az utazás előtti estén megint összekaptak, és a férje dühösen vágta rá az ajtót. Szokás szerint ismét ő volt a ludas benne, mert nem tudta kordában tartani a hangsúlyát.
Az ebéd egészen jóízű volt, mindketten megették, pedig Helén sokat finnyáskodott az első napokban. A nap is kisütött, szétkergette a szürke felhőket, az előző napokban leesett csapadéknak már nyoma sem látszott. A kórház kertjében álló óriás fenyők méltóságteljesen őrizték a délután nyugalmát. A látogatók rohama még nem indult meg, a folyosókon és a kórtermekben csend honolt.
Helén belemélyedt az olvasásba, de néha elfordítva a fejét a könyvtől, az otthoni szokásához híven bámulta a semmit az ablakon át.
Eszter megint egy sokadik sms-re válaszolt, ilyenkor csak erre figyelt, az arca még keskenyebb lett, szinte beleolvadt a környezetébe, még szürkébbé és még láthatatlanabbá vált. Összekucorodva írta be a szavakat, a külvilág nem érdekelte. Már nagyon várta a másnapot. Nem tudta mikor érkezik pontosan a férfi, csak remélte, hogy addigra a kezében lesz a zárójelentés, és otthon várhat rá. Nem mondta el, hogy kórházban van, nem akarta zaklatni még ezzel is. A rosszullét amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is múlt. A háziorvosa erősködött a kivizsgálás miatt.
*
Délután Helén mobilja halk rezgéssel jelezte a hívást, a kijelzőn látszott, hogy Kornél hívja. A beszélgetés rövid volt, mindjárt itt lesz érte, parkolóhelyet keres és jön azonnal. Az asszony már összekészítette a holmiját, a zárójelentést is megkapta. Még volt annyi ideje, hogy kimenjen a nővérszobába, és elbúcsúzzon a főnővértől.
Éppen kifordult az ajtón, amikor Kornél is odaért. A férjén nem látszott a múltkori harag, megfogta a kezét és két puszit adott az arcára. Együtt indultak Helén szobája felé, amikor Kornél mobilja jelzett. Londonból hívták, nem tehette meg, hogy ne vegye fel. Bocsánatkérően nézett az asszonyra és intett a szemével, menjen csak tovább, ő pedig halkan beleszólt a készülékbe.
Röviden búcsúzkodott a két nő, kezet fogtak, s jobbulást kívántak a másiknak Aztán Helén felemelte a sportszatyrot, vállára akasztotta a kis táskáját és kiment Kornélhoz a folyosóra. A férje már indult volna érte. Elvette a sporttáskát Heléntől, maga elé engedte és elindultak a kocsihoz. Helénnek csak ott jutott eszébe, hogy Eszterrel nem cseréltek telefonszámot. Magában megvonta a vállát, ha fontos lett volna, biztosan gondoltak volna rá. Nem fognak hiányozni egymásnak.
A főnővér bevitte Eszternek a zárójelentést, és azt mondta ráér összepakolni, nincs felvételes beteg. Ahogy kiment, Eszter azonnal a mobilért nyúlt és megírta az aznapi hatodik üzenetét.
Kornél alig fordult ki a főútra, újra sms-t jelzett a készüléke. Ma már a hatodikat.
|
Online látogatók:
Látogató: 58
Regisztrált: 2
Kereső robot: 12 
Összes: 72
Jelenlévők:
