Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Vihar

2011-05-23 20:33:16, 355 olvasás, kyklopsz, 2 hozzászólás

érzem
a kinti záport
a jeges vihar illatát
rajtam veri el a port
bennem hasítja a követ
villámai agyamban csiholnak szikrát
és repeszti elhasznált bőrömet

érzem
az árnyoldalát
ő könnyít magán
míg terhe elborít engem
szórja átkát fátyolfüggönyön át
ezalatt szétterjed fenn a mennyben
s létet múltat engem tisztán lát

dobhártyámban hallom zaját
fogaim közt érzem zamatát

mindent lemos körülöttem
csak engem hagy meg koncnak
magam vagyok elgyötörten
azt reméltem ő változást hozhat

de szakadatlan csak pórusaim támadja
megfagyasztja bennem zord létemet
bordáim közé szúrós ékeket vág
így egyedül árván hagyva
zavarodottságomba temet
majd felemészt a vágy
míg a friss éltető
levegőt sem
érzem

Elmélkedés

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: kyklopsz
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 255
Regisztrált: 2
Kereső robot: 33
Összes: 290
Jelenlévők:
 · arttur
 · oprae


Page generated in 0.2812 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz