Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Emlék

, 215 olvasás, boszorka , 4 hozzászólás

Elmélkedés

Kisgyerekként hittem, a felnőttek jók.
Azt gondoltam velük biztonságban vagyok,
de összedőlt a világom, a bizalom elhagyott,
mikor apám inas keze először pofozott.

Olyan kicsi voltam, és annyira törékeny.
Szememben még tisztán látszott a menny.
A remény lassan halt meg, évről évre.
épp úgy, ahogy emlékemben apám képe.

A lelkem ma is tiszta, és néha arra gondolok,
az én gyermekemnek vajon milyen anyja vagyok?
Mindent megtennék érte, de ez mit sem számít.
Hogyan lökjem a szavakat a szívemtől a számig?

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: boszorka
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 170
Regisztrált: 1
Kereső robot: 15
Összes: 186
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.1408 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz