mondanám én is
maradtam
a világ, hol élni
akartam, még itt
belőlem fakasztja
a levegőt… és víz is
lesz mindig, ha kéri
mert nem tagadtam
megőrizni
vigyázni mind
akár szavak nélkül
vagy halkan
alázattal
néha ecsetet ragadva
festve utam egén
melyből nap mint nap
újra meríteném erőm
a mesét
az elcsendesült lombokat
a hegyek szelét
idebenn, legbelül
hol kisgyermekként
elhiszem, hogy mindez
másokban is lételem.