Navigáció


RSS: összes ·




Krimi: A Vörös Kártya [6/8]– Kiindulópont ~Véletlenek játéka~

, 492 olvasás, Agatha_Keyguard , 4 hozzászólás

Ezerszín

Ahogy a rendőrség megjelent megannyi kíváncsi fej tűnt fel az ablakok mögött. Kivéve a szomszéd házakat. A begyűjtött információk szerint Teresa szomszédai épp házon kívül tartózkodtak, így rájuk nem lehetett számítani a továbbiakban. Az eső hamar leverte a füstöt, így a beltér néhány perc elteltével járhatóvá, vizsgálhatóvá vált. Mr. Fox hamar visszanyerte lélekerejét és még hamarabb bontakozott ki George karjaiból azzal az indokkal, hogy hiába idős, még tud járni. A helyszínre megérkezett egy mentőautó is, mint kiderült nem is hiába.
- Úgy hiszem öcskös téged puszta óvintészkedésből kellene börtönbe zárnom. – ingatta fejét egy Johnatan-hoz sokban hasonlító férfi, ki a megjelent rendőröket vezényelte. Kettőt küldött az emeletre és még kettőt az alsó szintekre. Az idősebb fivér nem tűnt boldognak, mindannak ellenére, hogy a Kentish Post bizonyára főoldalra helyezi az esetet és ő végre címszalagot kaphat.
- Ugyan bátyó, ne mondj ilyeneket! – legyintett vidáman Johnatan. – Úgyis ritkán látsz, a börtönben meg lehet naponta találkoznánk.
A fivér vörös szemöldökei életre keltek és úgy tűnt önmaguktól kúsztak fel a széles homlok közepére. A barna szempár aztán sokkal inkább a feléjük igyekvő rendőr felé terelődött. Látszott rajta, hogy nem tud jó hírekkel szolgálni, vagy sokkal inkább nem tudja összerakni az információkat.
- Jelentem a házban nincs senki illetéktelen. Az emeleten talált hölgyet a mentősök elszállították. Hogy úgy mondjam, tiszta a terep.
- És a füst?
- A hálószoba kandallójából eredhetett. Egy vastag pokróc fujtotta el a tüzet.
Nem, egyáltalán nem stimmeltek a dolgok, a jelentés pedig még több ráncot eredményezett a gondterhelt arcokon. Nem volt elég az aggodalom, hogy Ms. Winter egészsége jócskán megromlott, nem volt elég, hogy nincs meg a tettes, de még igazából semmit sem lehetett a helyére rakni. Sem George, sem Johnatan, sem a többiek nem értették miféle játszmába keveredtek.
A ház előszobájában álltak és várakozón pillantottak a rendőrtisztre, ki maga is újkeletűnek találta a helyzetet. Végül határozott hangon szólalt fel, beelőzve az épp beszélni kívánó Mr. Fox-ot.
- A szabályok értelmében mindannyiukat ki kell hallgatnom…
- Én itt is most elmondhatom, hogy nem tudok semmit erről az egészről. – koppantott esernyőjével haragosan. – Ms. Winter maga hívott meg a házához, üzenetet hagyott, hogy ma délután ötkor egy kis találkozó lesz és szívesen látna rajta. Egy éve nem beszélgettünk, csak ha az ügyeink érintkeztek.
- Miféle ügyek, Mr. Fox?
- Részvények, kötvények és a vagyona. Bankár vagyok, engem bízott meg azzal, hogy feltornázzam a megmaradt vagyonát, amit a ’29-es csőd okozott. Bevallom nem könnyű feladat, mert a rendszer még mindig nem állt helyre és a jelentések szerint egyre rosszabb lesz. Mentem, ami menthető.
- Értem. És ön, Mr. Ellwood? Milyen kapcsolatban állt a hölggyel?
Alexander sápadtan rogyott egy székre, amit épp a közelben talált. Egy pillanatra mindenki fejében megfordult, hogy talán őt is el kellett volna szállítania a mentősöknek. Az a rózsaszín, élettel teli arc, egycsapásra olyan fehérré vált, akár a mész. Szavai is halkak voltak.
- Az én hibám… ezt sosem fogom magamnak megbocsátani… hogy tehettem…?
- Mr. Ellwood? Ha nem érzi jól magát haza kísértetem. Ellenben holnap feltétlen beszélnie kell.
A férfi csak bólogatni tudott, majd a mellettük álldogáló rendőrrel együtt elhagyta a helyszínt. Mindenki meg tudta érteni a helyzetét, hiszen a vak is láthatta mennyire közel került Teresa-hoz. Tulajdonképpen senki sem várt tőle többet, vagy mást. Johnatan homlokráncolva figyelte a távozását, majd úgy döntött ő szólal meg következőleg.
- Öhm, Edward… leadjam a ránk vonatkozó jelentést az esettel kapcsolatban?
- Veled jobb, ha személyesen beszélek, nincs kedvem egy egész regényt olvasgatni az őrsön.
- Pedig szeretek írni…
- Térjünk a lényegre. – szakította félbe a báty, barna kalapját igazgatva vörös tincsein. – Kezd onnan, hogy megérkeztetek.
- Rendben. Ma ötre invitáltak minket ide. A találkozót Mr. Ellwood találta ki, azzal a szándékkal, hogy kimozdítsa Ms. Wintert a magányából. Amikor ideértünk már javában szakadt az eső. Mr. Ellwood már itt volt, láthatóan türelmetlenül várt ránk, majd bekopogott. Mivel nem volt válasz a sokadik kopogásra sem, így benyitott. Akkor vettük észre a füstöt. George és Mr. Fox kinn maradtak, csak mi ketten mentünk az emeltre. Bevallom az ajtót én törtem be, mert zárva volt, ahogy az ablak is.
- Az ablakot is bezárták?
- Igen. Nem lehetett kinyitni, ezért az első tárggyal betörtem az ablakot, csakhogy levegőt kapjunk. Ekkor szólalt meg egy kakukkos óra.
- Egy micsoda? – értetlenkedett Edward, habár nem azzal a szándékkal, hogy nagy jelentőséget tulajdonítson a dolognak.
- Egy kakukkos óra. Ha jól hallottam épp tizenkettőt ütött. Elég szerencsétlenül lett beállítva, úgy hiszem. Ezen kívül más nem igazán történt. Ti megjelentetek, a füst lassan feloszlott, Mr. Ellwood karjai között meg Ms. Teresa teste hevert aléltan. Nagyjából ennyit tudok. George velem volt, tanúsítja, hogy a dologhoz nincs közöm.
- Másokat is meghívtak erre a találkozóra?
- Nem tudok róla. Erről jut eszembe! – tekintett hirtelen Mr. Fox-ra. – Önnél is van, vagy volt egy kártyalap, amire valamiféle feliratot írtak és vörös szegélye van?
Az érintett gyanakodva méregette a fiatal O’ Brian-t, majd hamis mosollyal válaszolt a kérdésre. Látszott, hogy gyengepontjára tapintottak, amire vidáman gondolt vissza.
- Tulajdonképpen volt. Ha jól emlékszem mindenkinél volt egy. A találkozó után sokan megkerestek azzal, hogy ezt náluk hagytam. Sokan vissza is adták nekem, pedig fogalmam se volt róla, hogy az hogy került hozzájuk. Talán néhányunk kivételével mindenkitől visszakaptam.
- Szükségünk van egy listára arról a napról. Lenne szíves most felsorolni a neveket?
Edward ballonkabátjának zsebéből kapta elő tollát és jegyzetfüzetét. Mindig magánál tartotta az ilyen esetekre és lám, most is jól jött. Miközben a nevek, más hasznos információkkal együtt felkerültek a papírlapra, George úgy döntött körbenéz kicsit. Fájt a torka a megmaradt füst miatt, de ennek akkor is utána akart járni. Az előszoba, majd utána a nappali ízléses pasztelszínekkel volt berendezve, mely vidám jellemről árulkodott. Nem kellett hozzá sok ész, hogy szembetűnjön a valóság: Teresa virágmintás falain megannyi fénykép, megannyi tengert ábrázoló festmény árulkodott az emlékek megőrzéséről. Ritkán tűnt fel zöld szín, inkább a kékre fektette a hangsúlyt. A Johnatan által említett kakukkos volt az egyetlen, ami nem illett a képbe. Réginek tűnt, mindemellett a faragásokon kívül nem volt rajta semmi különleges. Egyedül a számlap volt fehér, amin a két mutató teljesen eltért a valódi időponttól. Azon 12:30 volt. Túl nagy volt a késés. Nem, ez semmiképp sem lehet véletlen.
Felsóhajtott. Kérdéseken kívül semmi sem jutott az eszébe, ugyanakkor azt el kellett ismernie, hogy Johnatan megérzése ez egyszer kapóra jött. Mielőtt ideértek volna ő hívta fel a bátyját és bármekkora is a testvéri ellentét, Edward mégis eljött, ezzel hallgatva öccse megérzéseire. Mindazonáltal tisztában volt a ténnyel, miszerint át kell még beszélniük egy-két dolgot, ahogy a hivatalos rendszernek vége. Valószínűleg Johnatan is ezen fáradozott, különben Mr. Fox távozása után nem invitálta volna meg magukhoz egy békés, családi beszélgetésre.
- Kezd felállni a szőr a hátamon öcskös, jobb lesz, ha minél előbb beavatsz a részletekbe. – tette el jegyzetfüzetét. – Addig ne is álmodj róla, hogy jelentést kérek a ramsgate-i kapitányságtól.
- Mi ez a ridegség? Talán titkolsz valamit? – vágott sunyi képet, de a hatást nem érte el. Edward ugyanolyan mogorva hangon nyilvánított véleményt.
- Ezt pont te kérdezed? A nap közepén felhívsz azzal, hogy ragadjak meg pár embert és jöjjek ide, ahol a legnagyobb probléma a fán ragadt macska, vagy a szomszéd gyepének lenyírása. Én mondom, lassan nem tudom megmondani, mit kezdjek veled. Több, mint két éve nem jelzel magadról, erre kicibálsz egy ilyen esethez.
- Tényleg nem jössz hozzánk teázni? Szerintem ezt ne itt beszéljük meg. – javasolta még egyszer Johnatan, mire egy fáradt morgást kapott. Bár a jelek nem ezt mutatták, úgy tűnt Edward hajlik az ajánlatra, már csak azért is, hogy végre tisztán lásson.
Míg Johnatan szerette az élet játékosabb oldalát, Edward nem szerette a lefordított lapokat. Tiszta lappokkal játszott, vagyis sokkal inkább felfordította az összes lapot és minden lelkierejét beleadva igazságot hirdetett. Nem szerette a túlzott titkokat, ahogy azt sem, ha őt keverik ilyesmibe. Ha külsőleg nem hasonlított volna ennyire testvérére, senki sem hitte volna el, hogy közük van egymáshoz.
A kihallgatás lényegében George-ék lakásán folytatódott. Miután épségben hazaértek és miután Edward is lezártnak nyilvánította a területet, korántsem nyugodt lelkiismerettel tett eleget a meghívásnak. Az sem okozott számára örömöt, hogy néhány embere a helyszínt felügyeli és kutatnak tovább árulkodó nyomok után.
- Szóval… ezzel kezdődött minden? – forgatta a jelentéktelen kártyalapot a nappali zöld kanapéján ülve. Mellette testvére ült, előtte pedig George. Hármasukat egy világosabb fából készült asztal tarkította, amin lustán gőzölgő teák várták, hogy a csészét megmarkolva felhörpintsék őket. Mellettük papírlapok és egy toll hevert, hogy ha George-nak mondanivalója akad.
- George tegnap elmondott mindent… vagyis inkább leírta. Egy év telt el a találkozó óta és szinte hihetetlen, hogy ez az ügy kísérti őket. A ramsgate-i esetről beszéltem neked, de ott is inkább az érdekelne, hogy a halottnál találtak-e ilyesfajta kártyát. Teresa-nál biztosan volt, Alexander is megőrizte a sajátját és nálunk is van egy. Emellé még társult ez a versike, amit George kapott. Konkrétan a zsebébe csúsztatták.
- Gondolom a tömegben nem volt ismerős arc az áldozaton kívül.
George a fejét rázta.
- Jelenleg nem tudok másra gondolni, mint egy mániákusra, aki valamiért kiszemelte magának ezt a társaságot és rejtélyes indokokkal akarja biztosítani cselekedetét. Nem lenne meglepő.
- Te mindig is földhöz ragadt voltál. – durcáskodott Johnatan. – És mi van akkor, ha mégsem erről van szó?
- Egy halottunk van és egy újabb áldozatunk, mégis mit gondoljak? Vagy talán isteni beavatkozásnak véled? Kérlek, ne gyere nekem a gyerekes indokaiddal. – tette le a kártyalapot az asztalra, majd mellénél keresztbefonta karjait. – Jelenleg még nincs semmiféle bizonyítékunk a miérteket illetően. Ms. Winter házában keresünk majd végrendeletet, vagy valami hasonló nyomot, ami alátámasztja, hogy nem öngyilkosságról van szó.
- Ha öngyilkos lett volna, miért hívja meg a társaság ezen részét?
- Ne akard megérteni, mert ezt még sokunk nem látja át. Amit elmondtál az alapján a ramsgate-i áldozatnak, annak a… doktornak, egyszerű szívrohama volt, Ms. Winter pedig ki sem mozdult a házából, mindenhol fényképek lógnak, amin elvesztett szerelmével látható. Mégis mi másra gondolhatnánk? Mint mondtam, egy árva nyomunk sincs annak alátámasztásában, hogy nem öngyilkosságról van szó.
- És ez a vers? George alátámasztotta, hogy ezt Teresa Winter írta. És hogy került a zsebébe pont Ramsgate-ben? És miért pont akkor, amikor Leopold doktor is megjelent? Vagy egyáltalán mi ez a kártyás dolog? Ha ezek nem fontos kérdések, akkor nem tudom mik.
George mindvégig néma megfigyelője volt a jelenetnek. Nem is akart volna beleszólni. Johnatan kérdései is helyénvalóak voltak, ahogy Edward indoklásai is. Ha onnan nézzük lehetséges, hogy csak véletlenek játékáról beszélhetünk, ahol megannyi dolog folyik egybe. Ugyanakkor ott van a feltételezés, hogy csak látszólag zajlik minden véletlenszerűen. George nem zárta ki a lehetőségét annak sem, hogy itt minden tervszerint halad. De mégis kinek a terve szerint? És legfőbbképp mi volt az a pillanat, ami ezt elindította? És miért pont egy év után?

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Krimi
· Írta: Agatha_Keyguard
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 207
Regisztrált: 1
Kereső robot: 34
Összes: 242
Jelenlévők:
 · Napfeny


Page generated in 0.2528 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz