tizenegy méternyi szomjúságokon
átütött
nyirkos mélységi kábulat,
éji egeket nyaldosó
veszett róka-szemgödör.
kicsit még nézem az arcod
lompos
csiga-csontvelőkbe préselt varázstükrömön…
kicsit még nézem
lucskos ember-emlékezeteken…
kicsit még nézem az arcod
végtelen hajnalon
itt e belémmeredten
megnyugvó, hideg kőhegyen…