Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Régi idők sebe

, 373 olvasás, arva , 0 hozzászólás

Sajgó lélek

Emlékszem még a régi időkre,
A barátság láng fényére.
Egy kis kép volt, mit küldtél nekem,
Apróság, mégis az lett a fél életem.

Tudom Anyucim, hogy én rontottam el,
A múlt sebe, a mai napig teher.
De miért kell bűnhődnöm, egy életen át?
Miért csak bennem találsz hibát?

Sokat változtam, a két-három év alatt,
Azt mondtad, utam jó felé halad.
Mosolyogtál, s újra elmentél,
Szívem szilánkjait, elvitte a szél.

Remélem, egy darabja téged is megtalál,
Gondolj akkor rám, ha megbocsátottál.
De ha szívedben irántam, csak keserűség lakik,
Oltsd el a lángot, mielőtt megvakít.

Sosem akartam neked rosszat, de nem hitted,
Hogy egy szív, távolról is szerethet.
Sosem akartam neked rosszat, mégis bántottál,
S két-három év sebét, én sem feledem már.

Megjegyzés: /2011.05.01./

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: arva
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 56
Regisztrált: 2
Kereső robot: 11
Összes: 69
Jelenlévők:
 · Ballagó
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.101 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz