Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Előtted

, 255 olvasás, gyemant , 0 hozzászólás

Gondolat

Egy darabig még zavarban voltam,
elejtett szavam
már nem látta az est,
valaki lépett, s valami fájt,
hajdani jókedved fordít hátat,
s mérlegelve bánt
az illúziókból megfonható holnap.

Hallgattalak még, dalod a régi,
szemedben vágy, akaratod késztet,
csak kötél fog, s kezed
ír nemet a porba,
meg a gond-rengeteg
képez kalitkát köréd,
rácsot szőve lelked fölött s alatt.

Vésd nyugalmad belém,
egy mosoly ez csak a rét fehérjén,
s úgy áll odébb a lét,
ahogyan az égen
a csillagok haladnak és halnak.
Ne félj, hogy add magad,
hajolj meg örökké
minden
felém késztető pillanatodnak.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: gyemant
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 333
Regisztrált: 0
Kereső robot: 27
Összes: 360
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.2049 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz