Van idő, mikor nem bízol abban,
Amit titkolsz, szíved mélyén lappang.
Érzések nyomát hordozza ég, s föld is,
Miért ne tehetném én is?
Érzéseim nyomában visszatérek hazámba.
Ha el se mennék, vissza se jöhetnék-
Ha el se mennék,
Magam mögött nyomot sem hagyhatnék.
Szeretném, ha tudnák, próbálnának megérteni,
Szeretnék élni, szeretnék szeretni!
Érzéseim nyomában én sem tudom
Mi vár rám.
Követem a nyomokat, útját állom a gonosznak.
Titkolódzni nem akarhatsz,
Téged is majd megkereslek, érzéseid elárulnak,
Engem te is megismerhetsz, érzéseim elárulnak.
A beszéd mégsem képes
Kifejezni több értéket.
A mozgás mégsem tudja
Elmondani titkaidat.
Mutogathatsz, fecseghetsz,
De így boldog sosem lehetsz.
Mások csak az érzéseidből értenek,
Nyomaikból tanulhatnak veled.
Már sokat gondolkodtam, keressek-e érzelmeket,
Megfejtetlen titkokat, titkolt akaratokat, szerelmet,
Szeretetet, jóságot, durvaságot, gonoszságot,
Keressek-e érzéseket, miket mindenki elrejthet?
De miért vannak olyanok, kik megmutatják ezeket?
Miért mondják el másoknak érzelmeiket?
Miért akarhatják, hogy ez emberek százait aggassza?
Miért teszik, ha nem azért, mert most kerültek nagy bajba?
Mert szükségét érzik a segítésnek,
Segítséget kérnek,
De megkapják-e?
Csak reménykedhetnek.
Követem a nyomokat,
A homokba vájt kiutat.
Érzelmeim tengerében fulladozok,
Úszni már meg nem tanulhatok.
Titkom özöne lelkem teríti be,
Tengernyi gondom homokvihar temette.
Alapos kutatás, szélvész pusztított,
Megannyi kérdés, válasz nem adatott.