Álmodozva csupán
álmatlan éjelem kerekén
gördülő időmön át
képzeletemben
magamba vésett
szépséged bontom,
akár a fény
záporok után
szivárvány-szilánkját.
Egy lehelet e lét,
egy töltésből
szökkenő,
földig hajló villám
szikrányi ideje,
arcod
bársonyán egy csók,