RSS: összes ·továbbiakirodalomzenegalériakönyvajánlópályázatokprogramajánlóhírek
2011-04-07 10:00:00, 484 olvasás, Horváth István , 10 hozzászólás
Szobor voltam, emlékszem, Rideg karcos jégszem. A téglák vacogtak a falban, Titokban, ám halkan. Sötét madarak leptek el, Szörnyű léptekkel, Egymás hegyén-hátán. Mi? Elvisznek tán…? Hangjuk szívembe tép, Lelkem már nem ép. Támad a lidérci özön, Hogy hozzám férkőzzön… Zihál, szaggat, zúdul, Véglegesen szétdúl…
Kinyomtatom
Pieris · Πιερίς