Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hold-leány

, 414 olvasás, vorosjudit , 2 hozzászólás

Elmélkedés

Sápadtan világít
tavaszi telihold,
hozzám az estében
fényével lehajolt.

Simítja arcomat,
szelíden mosolyog,
aggódó árnyakkal
köröttem imbolyog.

Ó, kedves Hold-anya
vígasztalj engemet,
vidítsd fel csüggeteg,
megfáradt lelkemet!

Velem vagy sok este,
vigyázóm az égben,
nem hagynál magamra
itt, a sötét éjben.

Voltam én Nap-leány,
fényesen csillogó,
embernek, állatnak
szívébe ragyogó…

Éjszakának árnya
vagyok én régóta,
kedves, szép telihold,
te társad azóta.

Eltűntek a fények,
itthagyott mindahány,
lettem mára csupán,
mélysápadt Hold-leány.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: vorosjudit
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 203
Regisztrált: 0
Kereső robot: 33
Összes: 236

Page generated in 0.1469 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz