Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Agyhalász 2 - A vizesbor esete

, 420 olvasás, duck , 0 hozzászólás

Sajgó lélek

Újra " lélekképzés" - gondoltam, majd bevágtam magam a székbe. Az üvegasztalt bámultam, és a lábam hol egyiken hol másikon landolt."

"A cipőm"! A fránya cipőmet pásztáztam… A múlt héten már megpróbáltam megragasztani, de nem használt… Ebből cipész lesz… - járt folyton folyvást az agyamban. A tál utolsó napja volt. Ahogy ki-kitekintgettem az ablakon teljesen lelombozódtam, noha már előtte is lehangolt állapotomban leledeztem.

Egy ideje bizonyos téma, témák köré korlátozódott az agyhalász nénivel a beszélgetésünk.
" A drogosok ugyanezen mennek át- hangzott a komor válasz, miután már egy jó ideje csak beszélgettünk.
- " Talán… esetleg… Ha AKAROD… kidolgozhatunk egy stratégát- folytatta, aztán nagy csönd.

Nehéz volt rá válaszolni. Racionális szempontból ott volt az egyértelmű igenelés, érzelmi szempontból meg a kérdőjel halmazok. Belevágjunk, ne vágjunk? És feljönnek a további gondolatok is: A másokkal és magammal való meg nem felelés dilemmája, a kényelem és a mámor feladása, és most majdnem leírtam… de mégiscsak le kell írjam… Önmagam feladása… De mit is jelent ez? Azt talán, ha nem csinálom azt, amit, talán már nem is vagyok, önmagam?

Hazajöttem. A székem alatt volt a 2l "vizesbor". Még jó egy hónapja vette anyám, gondolván jó lesz forralt bornak… Régóta szemezem azzal az üveggel, aztán egyszer csak nekiestem. Berohantam vele a szobámba, aztán öntöttem belőle. Csak az első poharat követte a második, a harmadik, a negyedik és így tovább… Az üveg negyedrésze elfogyott… Fogtam be a fürdőbe, felengedtem hideg vízzel… és úgy tettem mintha semmi sem történt volna.

Teltek napok… És igen! Itt bizony napokról van szó. Az írók előszeretettel használják napok, hetek, hónapok kifejezést, néhányan még az évek kifejezést is levésik, én azonban csak napokról beszélhetek…

Tehát pár nap, és újra megtörtén. Már csak egy liter bor volt, és mellette a vízzel telített "mutymuruty", majd eljutottam oda is, hogy másfél liter víz, és fél liter bor…

Lehet kérem szörnyülködni, vagy épp nevetni, én azonban igyekeztem mindezt elfedni… később ez kiderült. A bor már nem kellett senkinek sem így. Kis idő múltán pedig nem bírtam tovább és a szeszes italt felölelő valami már nem az volt ami, csak látszólag… és ez nekem pont elég volt. megkóstoltam. Ízetlen, vizes kotyvalék csupán… A kísértés azonban elvette az eszemet azt a maradékot is ami maradt. Egy kis cukor, vagy méz. Esetleg cukor ÉS méz, ami segíthet- gondoltam és így is cselekedtem… egy két órán belül rosszabbul éreztem magam, mintha tiszta szeszt ittam volna. Olyan szinten tehetetlen helyzetbe kerültem, hogy csak feküdtem, és mozdulni se bírtam. A végtagjaim annyira elzsibbadtak, hogy nem tudtam mit hoz a következő perc.

És belegondolva sok ilyet éltem meg… Ki akarok jönni belőle, de mivel töltöm majd ki az űrt?

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Próza
· Írta: duck
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 312
Regisztrált: 0
Kereső robot: 25
Összes: 337
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.2682 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz