Hatalmas
És őrült kastély
Bontja szárnyait,
Némán szállva meg
Lomha álmaid.
Fekete
Pusztaság áll majd
A lélek szegletében,
Éjjel zúgva, ha lomhán
Szemedbe téved.
Dögletes
Hatalom szánt műved
Minden színén majd,
Míg főd vérben izzó
Álmokat hajt.
Szerető
És kergén bús baj
Búvik meg benned,
Meg-megélve, mit neked
Kéne tenned.
Öleld
Karjaidra az iszonyt, ezzel
Értve meg didergő lelkedet,
Így nem pattogó szívedbe,
Büszke jövődbe fekteted
Félelmedet.