Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Csendélet reggel

, 517 olvasás, skorpio , 2 hozzászólás

Szerelem

Porba irt rajzot a szél.
Éj gyönyörét irigy hajnal,
lopva elviszi messze.

Bántja szemem ez a fény.
Testednek illata bársony,
itt mereng még a kezemben.

Gyűrt lepedőd, még őrzi nyomát,
a bársonyos éji sikolynak,
éjszaka kedves árnyai még,
félve a fénytől, itt sorakoznak.

Éberen őriztem álmaidat.
S kábultan néztem tegnapomat,
hogy suhan át a mába.

Mondtam volna szép szavakat,
mert oly sok kedves, jó gondolat,
itt szorong még a fejemben.

Kegyetlen ez a reggeli nap.
Elcsábít, elragad tőlem,
s én dermedten várom a pillanatot,
hogy szép alakod újra öleljem.

Paplan alól lesem titkaidat.
Rúzs, kölni, pár kis mozdulat,
Ahogy készülsz a kinti világra.

Már nem vagy itt, csak testedet látom.
Gondolatid már messzire járnak,
sok idő, míg végére érsz dolgaid sorának.

Tegnapi csókod még többet ér annál,
Mit kedvesen ígértél mára.
Nélküled nem jó, kidob az ágy,
hát, felkelek végre-valahára.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: skorpio
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 312
Regisztrált: 0
Kereső robot: 25
Összes: 337
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.2161 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz