Míg szaladsz záratlan csiga-köreidben,
mert rohannod kell,
idők, hol határtalan a pillanat-lét,
az elért hegyek fölötti vonzalom,
ha ősz ereszt fátylat,
ha tavasz fest,
s tiszta arcú ég figyeli lépted,
bár úgy érzed, halott
minden elvetett perc,
szíved mlyén, tudd, hogy boldog lehetsz.