Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A lepel kékjén

2011-03-08 08:00:00, 436 olvasás, Rawelli, 4 hozzászólás

A lepel kékjén búgó Nap bogozta
Hajként cseppjeit, és csend volt, nyugalom.
Neved el sem mondva súgom,
Nem súgom, dalom.

A kucorgó lehelet nem kérdi hol a
Szíved, és nem hajtom rád nehéz üstököm.
Csak szemedben fürösztöm,
Nem fürösztöm, ösztönöm.

Nyárelőn hajnalpázsit hűs bora
Szomjad oltója, árvalányhaj vánkosod.
Kezem meleg homlokodon oson,
Nem oson, megmosom.

Ígérem, nem fogom kérni soha,
Hogy az legyél, ami minden, és ami nem.
Tökéletlen egészedet hiszem,
Igen hiszem. Ez hitem.

Gondolat

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Rawelli
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 2
Kereső robot: 12
Összes: 27
Jelenlévők:
 · boszorka
 · PiaNista


Page generated in 0.0673 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz