Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Úgy lettél…

, 398 olvasás, Steel , 4 hozzászólás

Sajgó lélek

Akár csend-illatú, szűz havak hullnak
a tél ajkán, úgy hajnalodott szívembe
szerelmed tisztasága, szelíd-puha
ujjakon simogatta létre hitemet.

Mint a virradatból fogant első
fény színeket ásító Nap vásznán,
úgy emeltél fel, magánytól megtört
léptemnek erőt adtál bizalmad lábán.


Mint eső szürkeségén átgyúló
szivárvány, festettél tavasz-szemű
holnapot sebek közt, tegnapként múló
sorsomnak, mit könny-fakóig elnyűtt

a félelem keze. Mint rózsába
vérzett alkony ha elsercen az árnyak
sötétjén, úgy lettél a hiány szobája,
hol már csak suttogó emlékként látlak.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Steel
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 313
Regisztrált: 1
Kereső robot: 26
Összes: 340
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.6865 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz