Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A végtelen sűrűjében

, 852 olvasás, farao , 0 hozzászólás

Misztikum

A végtelen sűrűjében, napközelben,
ott hol a fények táncát járják a csillagok,
úsznak meztelen jelenre vetközve,
szívek táján suttogó ábrándjaink.
Az eredendő bűntől lépésről lépésre
szakítják le önmaguk káprázat világát,
s a folytonosság mentális valóságát
tükrök letisztult fókuszpontján,
harmóniára helyezik és tovaszállnak.
A látszat e hajlaton az időtlen-időket
a matéria forgástengelyére helyezte
és kiterjeszkedett ennek fogságában.
Hosszú, végtelenbe nyúló leszakadások
pihenni térnek vissza önmagukba,
mert csakis ott ahol a lét fakad
érthető Ádám és Éva elcsábítása.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Misztikum
· Kategória: Vers
· Írta: farao
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 188
Regisztrált: 1
Kereső robot: 24
Összes: 213
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.1305 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz