Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Alszik a párnán a kedves

, 532 olvasás, skorpio , 0 hozzászólás

Szerelem

Alszik a párnán a kedves.
Szeme körül álompillangó kerget
szivárványtüzű árnyékvilágot,
most talán eléri amire vágyott.

Haja mint hullámzó tenger szétterül,
s mint megannyi huncut, csillogó patak,
futnak ki tincsei a párna redői közül,
hogy végül a félhomályba elbújjanak.

Az ablakon bekukucskál a hold.
A vén kukkolló, ily csodát ritkán lát,
rá is teríti puhán ezüst sugarát.

Oly szép e kép, mozdulni sem tudok,
nem csábíthatnak el most dévaj démonok.
Torkomban érzem a vágy lüktetését,
érte mozduló testem minden rezdülését.

A világot most intettem csendre!
Minden, s mindenki fogja be!
Tücsök!- nem kell most harsány zene,
valami halk duruzsolóba fogj bele.

Alszik a párnán a kedves,
s én lélegzet visszafojtva hallgatom,
ahogy piheg a levegő a csepp ajkakon.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: skorpio
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 214
Regisztrált: 3
Kereső robot: 27
Összes: 244
Jelenlévők:
 · Fatyol
 · Napfeny
 · Sutyi


Page generated in 0.4106 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz