Álmos merengéssel az utcán baktatok
Ébredez az város, sejtelmes és sötét
Hajnalt kíséri éj, markolja üstökét
Míg utcahomályban pislognak ablakok
Monoton mozdulat, a buszra fellépek
Üres tekintetek stadionja körben
Magukra bámulnak az "ablaktükörben"
Székek, s az emberek csupán csak kellékek
Fékez a sofőr, bent kocsonyarezdülés
A kinyíló ajtón betóduló közöny
Elsodor magával, akár a vízözön
Itt nincs más megoldás, csak a menekülés
Kívül már fény dereng, árjában megmerít
Arcomról eltűnik pókhálószánalom
Készülök leszállni, épp itt az alkalom
Valóság elragad, s utcára penderít
Megjegyzés: 2011-02-08