Izzik a testem, ég az arcom
perzselek, mint az éji tűz.
Forró vérem, lángoló harcom
szenvedélyesen hozzád űz!
Várlak, és te átzúgsz rajtam,
körbefonsz, mint a nyári szél,
izzítod vágyam, csókolod nyakam,
s minden emlékünk újra él.
Itt vagy megint, s vágyakozva
ölelkezünk a szőnyegen,
millió csókra megszomjazva
átrepülünk a perceken.
Szárnyalunk s te simogatva
megérinted a lelkemet,
a felhők fölött összefonódva
adunk egymásnak életet.
Együtt dobbanunk, ringatózunk,
mint a határban a gabonák,
szerelmes szívünkben kis világunk
örökkön örökké vár reánk.