Szempilantásodba rejtettem magam,
most is ott kuporgok hangtalan,
ha kinyújtom lassan rezzenő kezem,
talán még mosolyod is elérhetem!
Ha arcodon simul szelíd öröm,
az úrrá lesz majd fagyon, ködön.
Ha kézen fog a vágy és táncba hív,
dübörgő ritmust dobol hozzá a szív.
Ha végül elnyugszik testünk az éj
tovaringó kékbársony kerevetén,
tudod, hogy én mindig fogom kezed,
s míg csak akarod, ott leszek Veled!