A láda egy kopottas papírt rejtett. Az írás nem tűnt épp mainak, néhol el is maszatolódott, de azért olvasható volt.
- Mi áll rajta? - kérdezte kíváncsian Peti.
- Nem tudom, mindjárt elolvasom:
"Az Öreg Pince mellett a bányába belépve, a kincset megleled."
- Csak ennyi?
- Igen. De, ha akarod elolvashatod te is.
- Mutasd – mondta Marci, azzal ő is végigfutotta a szöveget. - Tudtommal nincs semmilyen bánya a pince mellett. Szerintem csak átejtés az egész.- Azzal egy hanyag mozdulattal elejtette a papírost.
- És mi van, ha nem az? - hajolt le érte Peti.
- Vidd el és morfondírozz rajta. Nekem nincs erre időm. Most lépek is – mondta csalódottan és elindult hazafelé.
- Nektek mi a véleményetek? - fordult a másik két fiúhoz.
- Hülyeség – vélte Gabi és ő is megindult hazafelé.
- Jobb, ha én is megyek – vélte az utolsó is, azzal faképnél hagyta ő is a kalandvágyó fiút, aki egyedül maradt a fejtegetéseivel.
- Öreg Pince, Öreg Pince – mondogatta magában a fiú, miközben elindult hazafelé ő is. - Vajon, ez ugyanaz a pince, ami a fiúk búvóhelye? Esetleg valami teljesen más épület?
- Apa, ismersz olyan helyet, amit Öreg Pincének hívnak?
- Sajnos nem kisfiam. Mielőtt ideköltöztünk, nem volt semmilyen információm a helyről. Mire kellene?
- Á, semmi fontos…
- Ha gondolod, kérdezd meg egy idősebb falusitól, ők biztos jobban ismerik a terepet.
- Jó ötlet – villanyozódott fel a fiú, és egyből állt is volna fel az asztaltól.
- De ma már ne menj sehova!
- Oké – szontyolodott el egyből, és visszaült a helyére.
- Egyébként hogy vannak a kis barátaid? Mi jót csináltatok ma?
- Hát, ők jól vannak, és kincset kerestünk.
- Szokás szerint – mosolyodott el az épp belépő anya, kezében egy nagy tálca süteménnyel.
- Aha – bólintott elgondolkodva a gyerek. - Anya, nem ismersz valami bányát a közelben? - kérdezte meg hirtelen elhatározással a fiú.
- Bányát, miféle bányát? Tudtommal nem végeztek errefelé semmi ilyesmi tevékenységet.
- Lehet – sóhajtotta a csalódott gyerek.
- Miért kérdezed egyébként? Csaknem valami kincs…?
- De, olyasmi…
- Én személy szerint nem tudok semmiféle bányáról – csóválta meg szomorúan a fejét. - Szerintem kérdezz meg pár falusit, ők talán tudnak segíteni.
- Köszi anya, és neked is apa – búcsúzott el egy-egy puszival a szüleitől, és elvonult a szobájába.
- Nem is eszel a pitéből? - szólt még utána a nő. - Direkt neked sütöttem.
- Nem, anya, nem vagyok éhes – felelte a kérdezett, miközben elgondolkodva felvánszorgott a lépcsőn.
Online látogatók:
Látogató: 61
Regisztrált: 4
Kereső robot: 14 
Összes: 79
Jelenlévők:
