Navigáció


RSS: összes ·




Vers: most jó nagyon (v.2.2)

, 549 olvasás, Ymmy , 0 hozzászólás

Szerelem

most jó nagyon itt
öledbe hajtott fejjel
fekszem távol világunk
minden zajától békésen
megnyugodva élet-csaták
után élvezem ahogy
kezed melege simítja
bőröm és elönti
lelkemet valami nagy
megmagyarázhatatlan
öröm tudva azt jól hogy
benned is béke van
mert öledbe hajtott
fejjel itt ülünk ketten
világunk talán most
nincs is e végtelen
percben csak mi vagyunk
eggyé válva hallja
szíved minden dobbanását
szívem enyémnek
üteme ugyanaz
mint lelkünknek
rezdülése egy hullámhossz
nincs ki és eltérés
összeforrva maradna
mindig az jó lenne
így bár kötelékünk úgy
hiszem oly nagyon
egybeszőtt hogy azt el
nem szakíthatja semmi
földi vagy azon túli
bármilyen erő
és épp ezért is
most jó nagyon itt
öledbe hajtott fejjel
szunyókálni kicsit

Megjegyzés: 2011. február 15.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Ymmy
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 211
Regisztrált: 1
Kereső robot: 29
Összes: 241
Jelenlévők:
 · Pancelostatu


Page generated in 0.1345 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz