Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Érkezésed várom

, 416 olvasás, gyemant , 2 hozzászólás

Gondolat

Túl a tavasz barikádján ébredő hajnalon,
valahol
a homály erdőjének
lombtalan ágai alatt mélyülő patakban,
még a tegnapi tél
olvadásba omló fehér fátyla zokog.

Imájuk fölött a legnagyobb csendben
keresik álmukat
a nyitott, februári éjt
végig-beszélgető jéghideg csillagok.

Minden ébredés utáni,
vakon magamra vett ruhám,
reggelente
dermedésbe veszve még félelmet ölt,
s csak reményem
szilaj gyökere bíztat, hogy ma is visszakaplak.

A zöldet vágyó mezők még gyászban,
hajóm vitorlái sem táncolnak szelet,
most még a partokra vetett,
homokra simuló hullám is szendereg,
s míg erőre kap,
szívem mélyén sarkig tárt kapukkal
ékes
fény-cseppjeid érkezését várom, Te felkelő Nap.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: gyemant
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 309
Regisztrált: 2
Kereső robot: 24
Összes: 335
Jelenlévők:
 · Déness
 · Pancelostatu


Page generated in 0.213 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz