Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Egyetlenem

, 581 olvasás, gyemant , 6 hozzászólás

Szerelem

Mert elhagytam már rég
azt az
egyfolytában
hallgatott dallamot,
mely egyetlenem volt.

Most
pillanataink övei alatt
karjaid kérem,
szemedbe mondva
szótlan,
Te vagy ahol lakom,
Te vagy egem,
földem és csillagom,
ereidben
minden
lüktetés az enyém,
és már nem bánt,
és már nem fáj a tél.

Mert elhagytam már rég
azt az
egyfolytában
hallgatott dallamot,
mely egyetlenem volt.

Mert egyetlenem lettél.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: gyemant
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 322
Regisztrált: 2
Kereső robot: 24
Összes: 348
Jelenlévők:
 · Déness
 · Pancelostatu


Page generated in 0.2382 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz