Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Érezlek

, 340 olvasás, Heaven Bea , 2 hozzászólás

Szerelem

Nyugalmat hint a tér az alkony-rámájára,
vágyakozó felhők merengnek a végtelen
sodrásában. Emlékképek szunnyadó ablaka
alatt por-avart vesz hátára a langyos szellő.
Itt vagy velem, végre kettőnkre szűkül
a pihegő világ. Ónix köd sejtelmes
derengésében örömkönnyek patakzanak
megfáradt szemeinkből. Menedék vagy,
fájdalmam golgotáján éledező remény.
Bőröd selymének illata belengi érzékszerveimet,
s csend-rostok indáin kúszva beléd feledkezem…

2010. július 20.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Heaven Bea
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 57
Regisztrált: 3
Kereső robot: 15
Összes: 75
Jelenlévők:
 · Déness
 · Öreg
 · PiaNista


Page generated in 0.0809 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz